Nem pusztán rossz szokás a felnőttkori körömrágás. Bármilyen stresszes helyzet, vagy mélyen elgondolkodtató dilemma közben a körmüket rágók észre sem veszik, hogy az ujjaikat egymás után a szájukba veszik, és a körmeiket tövig rágják, a körömrágásnak mindig lelki okai is vannak.
Bár a körömrágás többnyire gyermekekre jellemző, felnőtt korban is jelentkezhet. A rágás a külvilággal szembeni feszültségek és agressziók külső megnyilvánulása. A felsőbb tekintélytől (apától, anyától, tanártól, főnöktől vagy idősebb testvértől) elszenvedett valódi vagy vélt igazságtalan bánásmód következtében agresszív indulatok (méreg, düh, harag) ébrednek az egyénben, ezeket azonban el kell fojtania. A legszívesebben visszaütne, de nem meri megtenni.
A köröm evolúciós funkciója
A köröm szimbolikája a mai életünket is áthatja. A körmünk az agresszív örökségünk, az agressziónk eszköze. Az más kérdés, hogy ha nem használhatjuk, mert a társadalmi környezetünk elutasítja az agressziót, akkor meg kell szabadulnunk tőle. Ezért jó esetben vágjuk a körmünket, rosszabb esetben lerágjuk. Körmünk feladata mindig is az agresszió kifejezésre juttatása volt, valamint őseink – szerszámok, eszközök híján – a körmükkel küzdöttek az életükért és az ételükért. Ahogyan a közmondás mondja: „Kikaparja magának a gesztenyét.”
A körömrágás
A körömrágást kényszercselekvésnek nevezzük, hiszen a körömrágás elsődleges célja a szorongás csökkentése. A körmüket rágók az adott pillanatban gyakran nincsenek is tudatában, hogy éppen a szájukhoz emelik a kezüket, annál inkább látja ezt a környezet, így mindenki számára azonnal látható, mennyire ideges és mennyire szorong, aki felnőttként a körmét rágja.
A körömrágás nem csak esztétikai hiba, hanem nagyon fájdalmas cselekedet is.
A körömrágás, mint rossz szokás, vagy mint kényszercselekvés, mindenképpen azt mutatja, hogy kibillentünk az egyensúlyi helyzetünkből. Mutatja, hogy az életünk valamelyik területe nem működik olyan jól, mint ahogy működhetne.
A körmeink eredeti funkciója a támadás, illetve a védekezés. Azonban a támadás is és a védekezés is agresszív cselekedet. S oly korban élünk, amikor a nyílt agresszió elfogadhatatlan, tehát el kell fojtani.
Amikor nem tudjuk őszintén kifejezni a haragunkat, csalódottságunkat, dühünket, akkor csorbul az önbecsülésünk. Gyakran félünk attól, hogy ha hangot adunk a valódi érzéseinknek, akkor megbántunk másokat, akik aztán többé nem fognak minket szeretni.
A körömrágás oka tehát a belső bizonytalanság, az idegesség, amiért nem tudjuk az adott helyzetet irányítani, kézben tartani, nem tudjuk magunkat megvédeni. Ilyenkor gyermekként viselkedünk, regresszióba vonulunk, visszavágyunk abba a korba, amikor mások döntöttek helyettünk, és most is másoktól várjuk a problémáink megoldását.
Milyenek valójában a körmét rágó emberek?
● A körmét rágó ember nehezen hoz döntéseket, vagy egyáltalán nem dönt, megvárja, míg mások döntenek helyette, akkor aztán vagy megnyugszik, vagy alaposan megkritizálja a másik döntését.
● A körömrágók elfojtott agresszióját rendszerint olyan személy váltja ki, aki tekintélyt követel magának, ez lehet szülő, főnök, házastárs. A körömrágók alapelve: nem bántani másokat. A köröm fegyver, és ő maga rágja le a fegyverét, lefegyverzi magát, mert fél a saját ösztönös reakcióitól.
● Bűntudata van, nem tartja magát elég jónak, nem tartja magát szerethetőnek, így önmaga ellen fordul. Ha fájdalmat okoz magának, azzal megbünteti magát a „gyávasága” miatt. Nem áll ki a saját érdekeiért, a félelmet nem tudja legyőzni, ezért önbüntetés, önmagának okozott fájdalom jár. Csökken a bűntudat, mert „megbűnhődött” a félelem okozta gyávasága miatt.
Milyen kérdések megválaszolására van szüksége annak, aki rágja a körmét?
● Miért félek az élettől, vagy annak egyes szakaszaitól?
● Látom-e, hogy milyen események, történések, gondolatok okoznak bennem riadalmat?
● Eléggé tisztelem-e magamat?
● Hogyan félek mások agressziójától?
● Mit érzek a saját agressziómmal kapcsolatban?
● Mi az, ami bűntudatot ébreszt bennem?
● Tényleg én irányítom a saját életemet?
Sokan csak az életük végén ébrednek rá arra, hogy mennyi felesleges szorongással élték az életüket, mennyi felesleges és félelmetes aggodalomra pazarolták az energiájukat. Amikor számvetést készítenek arról, hogy mivel töltötték az életüket, a legtöbben azt mondják, hogy a félelmeik nagyon sok gátat és akadályt építettek a boldogságuk útjába.
A leghatásosabb megoldás tehát kideríteni, mi okozza a lelki nehézségeket.
Azon felül, hogy a köröm, illetve az ujjbegyek rágása nem épp esztétikus látvány, más okból is érdemes abbahagyni ezt a rossz szokást. A sérült bőr- és körömfelület ugyanis remek élőhelyet biztosít a vírusoknak és baktériumoknak, amelyek miatt komoly betegségeknek, fertőzéseknek tesszük ki magunkat.
Ha a rágcsálás miatt megsérül a köröm, illetve a bőr, akkor ezeken a részeken különböző baktériumok, vírusok juthatnak a szervezetbe, ott elszaporodva gyulladásokat és gombás fertőzéseket okozhatnak.
Ha valaki a szájába veszi a kezét, felső légúti megbetegedéseket is könnyebben kaphat el és hasmenéses vírussal is megbetegedhet.
Elszaporodhat a HPV-vírus is szervezetünkben azáltal, hogy a fertőzött kézzel a szájhoz, nemi szervhez, végbélhez érünk.
Hosszú távon a fogaknak sem tesz jót a kemény körmök állandó rágcsálása.
Szokj le róla!
A gyógyszertárakban lehet kapni olyan ecsetelőket, amiknek keserű az íze, ezért nem lesz kedved a rágcsáláshoz. Mivel ezek matt hatásúak, ezért férfiak is bátran használhatják.
