A harag az öröm, a szomorúság és a félelem mellett egyike a négy alap érzelemnek. Ez az érzés, helytől, kultúrától, kortól függetlenül felismerhető az emberekben.
A jellemző arckifejezés valósággal beleíródik a mimikai izmokba és a haragot tápláló személy jellegzetes viselkedési mintával igyekszik a külvilág tudtára adni lelkiállapotát. Olyannyira tipikus, hogy az állatvilágban is felismerhető. Egy ősi érzés, amely gyökerei feltehetően primitívebb állati struktúrákkal hozhatók összefüggésbe.
Hol lakozik a harag?
Az agy mélyebb struktúráiban kapjuk meg a választ a kérdésünkre. A limbikus rendszer felelős az érzelmek kiváltódásáért és az itt végbemenő folyamatok eredményeként születik a harag érzése. Pontosabban a mandulamag tevékenysége hozható kapcsolatba vele. Ez a primitív érzés gyakran olyan erős, hogy féktelenül áttöri azokat a gátakat, amiket az emberi ráció szeretne elébe állítani. Ebből a megfigyelésből születtek a régi mondások mint: elborult az agya, felforrt az agyvize, előbb ütött, aztán gondolkodott. Ezek jelképesen tükrözik a harag neuro-biokémiai dinamikáját is.
Ebben a neuro-biokémiai folyamatban a legnagyobb szerepe a stressz hormonoknak van, amelyek az idegrendszer szimpatikus aktivitásának a fokozása révén kiváltják a tipikus stressz reakciót.
Mi zajlik a testben?
A specifikus hormonkoktél, amely nagyrészt adrenalinból, noradrenalinból kortizonból áll felgyorsítja a szívfrekvenciát, pulzust, emeli a vérnyomást, a vércukrot, a verejtékmirigyek aktivitása fokozódik, az izmok duzzadnak a gazdag vérellátás miatt.
A köznyelvben (főleg Erdélyben) fennmaradt szólások ízesen és képletesen jelenítik meg ezeket a folyamatokat: felment a pompám (magas vérnyomás), ketyegek (az idegek fokozott feszültségi állapota enyhe tremor), felszökött a cukrom (emelkedett vércukor).
Az őseink számára elengedhetetlen stressz reakció a mai ember számára gyakran a legalattomosabb egészségromboló reakcióvá vált. Mivel agyunk képtelen különbséget tenni valóság és képzelet között ezért a gondolataink által megteremtett illuzórikus veszélyhelyzeteket is reálisként éli meg és testünk ugyanolyan stressz reakciót produkál, mint a valós veszélynél.
A nagy mennyiségű hormon koktél azonban hosszú távon a sejtmembrán károsodásához vezet és jelentős kórfolyamatokat képes elindítani.
Mit okoz a hosszas harag?
A harag a kutatók figyelmének középpontjába került és mára több tudományos bizonyíték van az egészségromboló hatásáról.
A Stanfordi Egyetem egyik csoportja bizonyította, hogy a negatív érzések közül a harag a legkárosabb a szív egészségére.
A szívbetegségek legismertebb kockázati tényezői a magas koleszterin és a dohányzás, de kevesen ismerik a tényt, miszerint ezen rizikókkal egyenértékű kockázatot jelent a belső feszültség, a meg nem oldott konfliktus helyzet, vagy a harag érzése is.
Dr. John Barefoot pozitív korrelációt mutatott ki a szívkoszorúér betegségek súlyossága és az impulzív, agresszív személyiségtípusok között.
A Yale Egyetem kutatócsoportja igazolja, hogy a hosszú távon táplált harag növeli a hirtelen szívhalál kockázatát.
Következtetésként levonható hogy a negatív érzések közül a harag az egyik legrombolóbb érzés és a legveszélyeztetettebb szervünk a szív és szívérrendszer.
Ha a szív a harag által károsodik, feltehető a kérdés, hogy melyik az az érzés, amely gyógyír lehet a beteg szívre?
Természetesen a szeretet és az ezzel szorosan összekapcsolódó megbocsájtás. A harag érzésének feloldása a szeretet által lehetséges. Abban a pillanatban, amikor képesek vagyunk ezt a mélyről jövő gyakran kezelhetetlen érzést átminősíteni és szeretetre cserélni a szervezetünk egyensúlya is helyreáll.
Kiürítődik a feleslegesen felhalmozódott stressz hormon, lecsökken az idegi feszültség, tehermentesítődik a test elme és lélek is.
Cseréld le szeretetre a benned lévő haragod és így elkerülheted, hogy ne aprópénzen add el az egészségedet minden bosszankodás alkalmával.
Ilyés Zsolt
