Az epezavarok tulajdon agresszív indulataink kezelésének nehézségeire utalnak. Aki dühében tajtékzik, akit „elönt az epe”, de képtelen mérgét látható formában levezetni, zavart idéz elő epeműködésében.
Az agresszió önmagában egyáltalán nem elítélendő, de meg kell tanulnunk helyesen bánni vele. Akinek sok a gondja, bőven van min „rágódnia”, annál fennáll a gyomorbetegség kialakulásának veszélye. Aki szüntelenül bosszankodik a valóság miatt anélkül, hogy megváltoztatná, vagy éppen elfogadná, abban agresszív indulatok fognak felgyülemleni, melyek nem találnak levezetésre, különösen ha az illető nincs is tudatában a problémáinak.
Az epebetegnek meg kell tanulnia vállalni belső indulatait, nyíltan kifejezésre juttatni őket, ugyanakkor cselekvő módon megváltoztatni környezetét. Le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, s óvakodnia kell attól, hogy belsőleg felgyűlt energiája ne szüntelenül önmaga felé süljön el. Hiszen a benne keletkező agressziók voltaképpen valaki más ellen irányulnak!
Amennyiben az érzelmi jellegű agressziók felgyülemlése huzamosabb ideig eltart, a tünetek következő erősségi fokozatában bekövetkezik az epekövek kialakulása. A kemény, keserű gondolatok és összetorlódott agressziók kikristályosodtak, megkövesedtek. Az élet mintegy kényszerhelyzetbe került, s a robbanásveszélyes energiák előbb, vagy utóbb fájdalmas epekólikában nyilvánulnak meg.
Epebántalmak: visszanyelt düh és agresszió.
