A japán lonc (Lonicera japonica) illata egyedülálló, egyre többen termesztik kertjükben, azt azonban kevesen tudják, hogy milyen gyógyhatásokkal rendelkezik.
A 17. században a házi patika nélkülözhetetlen részének tartották. Keleten régen a lonc virágait lázas meghűlésekre használták később nyugaton már mellkasi fájdalmakra húgyúti fertőzések kezelésére is.
A népi hiedelem szerint védelmezi a helyet, ahová ültetve van.
A japán lonc erőteljes növekedésű, akár 6 méter magasra is felkapaszkodó kúszócserje. Dúsan virágzik, virágai nagyon erős, de kellemes illatúak. Örökzöld növény, lombja csak nagyon kemény teleken fagy le. Nagy felületek takarására kiválóan alkalmazható.
Virágai május-augusztus között nyílnak, fehérek, az elnyílás folyamán fokozatosan sárga színűvé válnak. A kis fehér-sárga virágocskák jóízűek, nyersen felhasználható, gyümölcssalátába keverhető. Virágzás után megjelenő fekete termései vonzzák a madarakat.
A hagyományos kínai medicina a lonc virágait és szárát ajánlja gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása miatt.
A japán lonc gyógyhatásai
● köhögésre, meghűlésre, valamint influenzás fájdalmakra készítsünk forrázatot a japánlonc szárított vagy nyers virágaiból és tegyünk borogatást a torokra, mellkasra, csuklókra,
● erős fájdalomcsillapító hatásának köszönhetően kitűnően szünteti az izom, ízületi és csont fájdalmakat is, ezért fontos alkotóeleme a láz-, fájdalomcsillapító bedörzsölőknek és kenőcsöknek,
● csökkenti a vérnyomást és segít a reumás panaszok enyhítésében.
A lonc termései (bogyói) mérgezőek!
