A kányabangita bogyóit gyakran használják a hideg évszakban a szervezet védekezőképességének erősítésére, a légúti megbetegedések megelőzésére.
A kányabangita a hazánkban is őshonos bogyós gyümölcsű fafajok egyike.
Meglehetősen nagyra (akár 5-6 m) képes megnőni, ritkán fa alakú. Ágai általában ívesen kihajlók, háromkaréjú levelei a (hegyi) juharra emlékeztetők. Az árnyékot viszonylag jól tűri, de igazán terebélyes példányok szabad állásban fejlődnek ki.
Az első fagyok után betakarított dekoratív, átlátszó, piros bogyós termése immunerősítő hatású. Teáját főleg télen, tavasz elején javasolt fogyasztani, de az év bármely szakában megerősíthetjük vele a szervezetünk védelmi vonalát, megelőzésként bármikor fogyaszthatjuk.
A bangita faanyaga kemény, finom szövetű, ennek ellenére faipari felhasználása nem jellemző. Ágaiból nyársat, ostornyelet, pipaszárat készítenek, hajlékony fiatal vesszeit gúzsnak, huroknak használják. Terméséből egykor piros festéket nyertek, a megszárított termésekből pedig fekete tintát készítettek.
A kányabangita fontos gyógynövény. A savanykás termések erős, kellemetlen vajsavszagot árasztanak, ennek ellenére egyes északi és szibériai népek jelentős mennyiségben fogyasztják, ami kiemelkedően magas C-vitamintartalma miatt nem véletlen. Skandináv és angolszász területeken a vörös termésű tőzegáfonya helyettesítésére is használják, pikáns befőttet, gyümölcszselét készítenek belőle, de nyersen nem ajánlott a fogyasztása (főzés hatására ártalmas anyagai lebomlanak). A természetben a kányabangita termése táplálékot nyújt a madaraknak (főként tél végén csipegetik, mikor a kellemetlen vajsavszag elmúlik).
A bangita bogyók vitaminokban és poliszacharidokban gazdagok. Különféle nyomelemeket, szerves savakat és egyéb vegyületeket tartalmaznak, amelyeknek köszönhetően erősítő és gyulladáscsökkentő hatással bír. Ez a növény számos olyan hasznos anyagot tartalmaz, amelyek nemcsak a fertőzések leküzdésében, hanem az immunrendszer erősítésében is segítenek. Tartalmaz karotint, jódot, magnéziumot, kalciumot, vasat, C-, P-, E-vitaminokat.
Élénk színe ellenére a kányabangita hipoallergén bogyónak minősül. Még atópiás dermatitisz esetén is ajánlott adni, mivel rendszeres használata segít megszabadulni a gyermekkori allergiától. A bangita bogyóit olyan élelmiszerek közé sorolják, amelyek vörös színük ellenére ritkán okoznak allergiás reakciót.
A kányabangita gyógyhatása
● betegség után helyreállítja, erősíti a szervezetet, erővel és energiával tölt fel, normalizálja a vérnyomást
● a bogyó fogyasztása hasznos asztma, valamint szív-, máj- és szájbetegségek esetén
● lázra, köhögésre, légúti fertőzésekre, megfázásos tünetek enyhítésére is hatásos
● vízhajtó tulajdonságainak köszönhetően eltávolítja a méreganyagokat a szervezetből
● a bogyók elősegítik a sebek gyorsabb gyógyulását és enyhe nyugtató hatásúak
A gyógyászati tulajdonságai a bokor szinte minden részében megtalálhatók – a bogyókban, a kéregben és a virágokban egyaránt.
Bangita tea készítése
Öntsünk le 3dl forrásban lévő vízzel 1 evőkanál bangita bogyót, és hagyjuk állni 1-2 órán keresztül. Fogyasszunk belőle naponta kétszer fél-fél pohárral.
Már csecsemőkorban is megtörténhet a gyermek megismerkedése a bangita bogyókkal, kompót vagy gyümölcsital formájában kínálható az egy év alatti gyermekeknek. Az ilyen hígított italok kis mennyiségben történő kipróbálása először 6-8 hónapos kortól megengedett.
A bangita szárított virágjai teaként elkészítve nemcsak köhögésre, hanem garatbetegségekre is használható. A virágfőzet torok-, gége- és torokgyulladás kezelésére használható.
