A földi eper – vagy régi nevén szamóca – nemcsak finom, hanem egy kifejezetten sokoldalú gyümölcs, amelyet már az ókori rómaiak is előszeretettel fogyasztottak. Nem véletlen, hogy a középkori kolostorkertek állandó lakója volt, hiszen a szerzetesek is jól tudták, mennyi jótékony hatás rejlik ebben az apró gyümölcsben.
Először is, ami az ízlelőbimbóknak öröm, az a szervezetnek is kincs. A szamóca C-vitamin tartalma például vetekszik a citrusfélékével. Egy marék eper fedezi egy felnőtt napi C-vitamin szükségletének jelentős részét. És ha már vitaminok: A-, E-, B1-, B2-, valamint folsav is található benne, tehát ez nem csak desszert – ez egy komplett kis vitaminbomba.
Gyógyír a természet öléből
A népi gyógyászatban a szamóca nemcsak gyümölcsként kapott szerepet, hanem levele is nagy megbecsülésnek örvendett. Teaként elkészítve a levele enyhíti a hasmenést, segíti az emésztést és gyulladáscsökkentő hatása is ismert. Régi paraszti háztartásokban, ahol nem volt gyógyszertár a falu végén, bizony gyakran nyúltak a szamócalevélhez, ha a gyereknek fájt a hasa vagy gyenge volt az étvágya.
A gyümölcse vértisztító hatású – legalábbis így tartották régen, és modern kutatások is alátámasztják, hogy segíti a májműködést és a vesét. Emellett vízhajtó is, ami különösen hasznos lehet azoknak, akik hajlamosak a vizesedésre vagy vesekőre.
Egy kis romantika a tányéron
Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a földi eper mindig is a szerelem, a vágy és a fiatalság szimbóluma volt. Talán nem véletlen, hogy tavasz végén, nyár elején érik, amikor a természet is a legélettelibb, legvirágzóbb arcát mutatja. Az eperpiros ajkak, a lekváros kezek, a kockás abroszon heverő gyümölcsös tál: ezek mind-mind egy idilli, már-már festői hangulatot idéznek. S ha belegondolunk, hogy egy kis tányér eper nemcsak finom, hanem még jót is tesz velünk, az ember hajlamos azt mondani: "hát miért nem ezt eszem mindig?"
Otthoni praktikák és tanácsok
Régi hagyomány szerint, ha a reggeli harmattól nedves szamócát szedtünk, és azt azonnal, frissen fogyasztottuk el, annak nemcsak frissítő, de tisztító ereje is volt. A háziasszonyok az eperből nemcsak lekvárt főztek, hanem arcmaszkot is készítettek – hiszen az apró magvak enyhe radírozó hatással bírnak, a gyümölcssavak pedig frissítik a bőrt. Ránctalanító? Talán nem, de ragyogóbb bőrt biztosan ad.
És ne feledjük a régi jó praktikát: ha a fogaink fehérségén szeretnénk javítani, egy szamócát félbevágva, finoman végigdörzsölve a fogsoron – állítólag – segít eltávolítani az elszíneződéseket. Egy kis bogyóval mosolyogni? Micsoda elegancia!
A földi eper nem csupán egy gyümölcs, hanem egy szelet nyári emlék, egy falatnyi természetes gyógyszer és egy csepp boldogság, amit a kert ad nekünk. A hagyományos szemlélet híveinek ez nem újdonság – mindig is tudtuk, hogy ami friss, természetes és közvetlenül a földből jön, az a legjobb. Legyen szó lekvárról, teáról vagy egyszerűen csak egy tál friss eperről – becsüljük meg ezt az ajándékot. Mert a földi eper nem más, mint a természet mosolya, pirosban.
Népi házi eperlekvár – tartósítószer nélkül, úgy, ahogy a régiek csinálták
Hozzávalók
2 kg friss, érett földi eper (lehetőleg saját vagy falusi kertből – nem hipermarketből)
- kb. 60-70 dkg kristálycukor (régen kevesebbet használtak, mert nem volt feleslegesen édesítve semmi)
- 1 kis citrom leve (ez már a „modernebb" paraszti trükk – természetes tartósító)
- 1 marék türelem és 1 jó adag napsütés (ha van hozzá padkás ablakod, az külön bónusz)
Elkészítés
- Mosás – de nem áztatás!
Az epret gyorsan, hideg vízzel át kell öblíteni, de nem szabad beáztatni, mert beszívja a vizet, és híg lesz a lekvár. A régiek mindig azt mondták: "Az eper olyan, mint a menyecske: csak rövid ideig szereti, ha vizes." - Csumázás és előkészítés
Lecsumázzuk, majd félbevágjuk vagy negyedeljük, ha nagyobbak. Régen ezt a verandán csinálták, madárcsicsergés és egy kis szomszédpletyka mellett. - Rétegezés
A bográcsban vagy zománcos lábasban rétegezd az epret és a cukrot: egy réteg eper, egy réteg cukor, és így tovább. Letakarva pihentesd pár órát – akár egy éjszakát is –, hogy levet eresszen. A türelem itt ízt terem! - Főzés
Másnap kezdd el főzni kis lángon. Kavargasd fakanállal, de ne túl gyakran. Nem kell szétforralni – akkor jó, ha már sűrűsödik, és a habja eltűnik. Ha mégis habzik, le lehet szedni egy kanállal – a nagymamák szerint „a hab az ördög trükkje”, ami elronthatja a tartósságot. - Citrom hozzáadása
A végén keverd bele a citromlevet – ez megőrzi a színét, és természetes módon segíti az eltarthatóságot. - Üvegbe töltés – forrón!
A kiforrázott üvegeket tedd egy nedves konyharuhára, majd töltsd meg a forró lekvárral. A tetejére régen egy csipetnyi szalicilt szórtak – ma ezt sokan kihagyják, és egyszerűen csak lezárják, majd fejre állítják pár percre. - Dunsztolás
A régi módi szerint vastag pokrócba vagy dunyhába csavarva egy napig dunsztolták. Ez tartósított is, de közben olyan illatot árasztott a ház, amit semmilyen légfrissítő nem tud visszahozni.
Ha igazán „epertartalmú” lekvárt szeretnél, ne főzd sokáig, és ne passzírozd le – maradjon benne gyümölcsdarab. Mert a lekvárban is az a legjobb, ha nem „krémes", hanem olyan, mint az élet: darabos, édes és kissé savanykás egyszerre.
