Régen, amikor még nem volt minden sarkon gyorsétterem, s a kenyér nem zacskóban érkezett, az emberek másként étkeztek. A föld adta a kenyeret, a kéz gyúrta a tésztát, s a természet ritmusa határozta meg, mi kerül az asztalra. Nem siettünk annyit, nem raktuk tele a kamrát előrecsomagolt „csodákkal”, és bizony – nem volt minden második ember túlsúlyos. Ma viszont egyre gyakrabban nézünk farkasszemet egy alattomos problémával: az inzulinrezisztenciával, amely gyakran kéz a kézben jár az elhízással. És a háttérben ott lapul a főkolompos: a finomított szénhidrát.
A finomított szénhidrát – modern korunk „fehér” démona
A finomított szénhidrát nem más, mint egy szénhidrát, amit megfosztottak a természetes rostjaitól, vitaminjaitól és ásványi anyagaitól. Olyan, mint egy nemesített rózsa, ami ugyan szép, de illata nincs. A fehér liszt, fehér cukor, bolti pékáruk, cukros üdítők, péksütemények – mind ezek közé tartoznak. A baj ott kezdődik, hogy ezek az ételek gyorsan felszívódnak, hirtelen megemelik a vércukorszintet, majd az inzulinszint is ugrásszerűen megnő, hogy kezelje a „cukorcunamit”. Ez a hullámvasút a szervezet számára megterhelő, és ha nap mint nap ezt játsszuk, az inzulinérzékenység csökken – és beáll a jól ismert inzulinrezisztencia.
Egy alattomos folyamat, ami alattomos tünetekkel jelentkezik
A népnyelv nem nevezte nevén az inzulinrezisztenciát, de már nagyanyáink is tudták, hogy „akinek mindig leesik a cukra, az jobb, ha kenyeret eszik, nem kalácsot”. A fáradtság, ingerlékenység, hirtelen éhségrohamok, a hastájéki zsírpárnák kialakulása – mind-mind az inzulinrezisztencia korai jelei lehetnek. És ha ilyenkor sem történik változás, akkor jön a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a hormonális problémák… olyan vendégek ezek, akik nem sietnek haza.
Az elhízás – nem csak esztétikai kérdés
Sokan azt hiszik, hogy az elhízás pusztán külsőség. De a hasi típusú, úgynevezett viszcerális zsír – ami a belső szervek köré rakódik – kifejezetten veszélyes. Gyulladásokat okoz, megterheli a szívet, és fokozza a krónikus betegségek kialakulásának esélyét. És sajnos a finomított szénhidrátok ebben élen járnak: gyors éhség, gyors jóllakottság, aztán még gyorsabb éhség újra. A test raktároz – hiszen nem valódi tápanyagot kapott, csak gyorsan égő üzemanyagot, aminek a lángja hamar kialszik.
Visszatérés az egyszerű, valódi ételekhez
A jó hír az, hogy van kiút. Nem kell a konyhát fitnesz laborrá alakítani – elég visszanyúlni a gyökereinkhez. A teljes kiőrlésű gabonák, kovászos kenyerek, zöldségek, hüvelyesek, gyümölcsök (mértékkel!), diófélék, magvak mind-mind olyan lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmaznak, amelyek támogatják az egészséges vércukorszintet.
A népi bölcsesség például a hajdinát gyakran használta gyengélkedők erősítésére – nem véletlenül, hiszen magas a rost- és fehérjetartalma, és nem emeli meg hirtelen a vércukorszintet. A savanyított zöldségek – mint a káposzta – pedig nemcsak az emésztést segítik, de a vércukorszintet is stabilizálják. Nagyanyáink tudták ezt ösztönösen, még akkor is, ha nem hallottak glikémiás indexről.
Házi praktikák – mert a konyha a legjobb gyógyszertár
Kezdheted azzal, hogy otthon sütsz kenyeret – teljes kiőrlésű lisztből, kovásszal. Vagy készíthetsz reggelire zabkását – valódi gyümölccsel, nem bolti lekvárral. Egy jól fűszerezett lencsefőzelék, egy tál árpakása, egy szelet házi almás sütemény – mind lehet egyszerre finom és vércukorbarát. Csak egy kicsi idő, odafigyelés és szeretet kell hozzá. Meg néha egy csipet fahéj – hiszen az is segíti a vércukorszint egyensúlyát.
Egy falat józan ész
A finomított szénhidrátok kényelmesek, gyorsak és olcsók. De az egészségünk nem ezen múlik, hanem azon, hogy mit teszünk nap mint nap a tányérra. A döntés a miénk. A régi idők embere nem ismerte az inzulinrezisztencia szót, mégis sokkal ritkábban szenvedett tőle – talán azért, mert hallgatott az egyszerűségre, a természetre, és arra, amit az évszázadok tanítottak.
Ha te is szeretnél visszatalálni ehhez az egészségesebb, emberibb úthoz, maradj velem – a következő cikkben egy gyógynövény segítségével folytatjuk az utat az egyensúly felé. A természet mindig tartogat egy gyógyító választ.
