A kalcium az egyik legfontosabb tápanyag a szervezetünkben – hiánya csontritkulást és csontlágyulást is okozhat. Kalcium nélkül a testünk olyan lenne, mint egy ház téglák nélkül. Nézzük, miért is ő az egyik legfontosabb szereplő a szervezetünk nagy színpadán.
A kalcium az emberi szervezet egyik legbőségesebben előforduló ásványa, és nem véletlenül: a csontjaink és fogaink több mint 99%-a ebből az anyagból épül fel. A maradék 1% azonban legalább ennyire létfontosságú, hiszen ez az apró hányad felel az izmok összehúzódásáért, az idegrendszeri jelek továbbításáért, a véralvadásért és még a szívverés ritmusáért is.
A régi idők emberei – még mielőtt a gyógyszertár polcai tele lettek volna étrend-kiegészítőkkel – ösztönösen tudták, hogy a kalciumot a természet adja a legtisztábban. A falusi étrendben ott volt a friss tej, a túró, a sajt, a mák, a káposzta és a hal is – ezek mind-mind hozzájárultak a csontok szilárdságához.
A kalcium hiánya – amikor a test jelez
Ha a szervezet nem kap elegendő kalciumot, az nem marad észrevétlen. A leggyakoribb tünetek közé tartozik az izomgörcs, a körmök töredezése, a fáradékonyság, sőt hosszabb távon a csontritkulás is. A női szervezet különösen érzékeny erre, főként a változókor idején, amikor a hormonális egyensúly megváltozik, és a csontok kalciumtartalma fokozatosan csökkenhet.
Érdekes módon nemcsak az számít, mennyit viszünk be belőle, hanem az is, mennyit tud a testünk hasznosítani. Ehhez elengedhetetlen a D-vitamin – nélküle a kalcium olyan, mint egy kulcs, ami nem találja a zárat. A napsütés tehát nemcsak a kedvünket, hanem a csontjainkat is táplálja.
Természetes kalciumforrások, ahogy a nagymama tudta
A természet bőkezűen kínálja a kalciumot. A házi tejtermékek mellett ott van a mák, a szezámmag, a dió, a mandula, a brokkoli, a fodros kel, a petrezselyemzöld és a szardínia is. Régen a falusi asszonyok mákos gubát, túrós csuszát és savanyított káposztát tálaltak – nem tudományból, hanem tapasztalatból tudták, hogy ezek erősítik a testet.
Akik viszont nem fogyasztanak tejterméket, bátran választhatnak növényi forrásokat vagy kalciummal dúsított italokat, de a természetes úton szerzett ásvány mindig előnyt élvez.
Egy kis népi praktika
A régi öregek a tojáshéjból készült kalciumpótlót is ismerték. A megtisztított és finom porrá őrölt tojáshéjat egy kevés citromlében oldották, így természetes, jól felszívódó kalciumoldatot kaptak. Ez a módszer ma is működik, ha valaki szereti a régi idők házi praktikáit. (Persze csak tisztán, friss tojáshéjból, és ésszel – nem napi szinten.)
A kalcium lelki oldala
Érdekes módon a kalcium nemcsak testileg, hanem lelkileg is „támaszt” ad. A természetgyógyászat szerint ez az ásvány a biztonság, a stabilitás és az önbizalom anyaga. Akinek hiánya van belőle, az gyakran bizonytalanabbnak, szorongóbbnak érzi magát – mintha a csontváz mellett a lelki gerince is meginogna. A kalciumban gazdag ételek tehát nemcsak a testet, hanem a lelket is megerősíthetik.
Befejezésül
A kalcium nem csupán egy ásvány a sok közül, hanem az élet alapköve. Ha odafigyelünk a természetes forrásaira, és hagyjuk, hogy a Nap is segítse a felszívódását, akkor hosszú távon is megőrizhetjük testünk szilárdságát és lelkünk nyugalmát. Ahogyan a régi mondás tartja: „A csont, ami ma erős, holnap is megtart.”
