Az 1770-es években James Cook kapitány és legénysége megfigyelte, hogy az ausztrál őslakosok a fa leveleiből teát, illetve fűszeres söritalt készítettek. A levelek főzetét a tea helyettesítésére használták, ezért a növényt az angolok teafának (tea tree-nek) nevezték el.
A teafa nemzetség mintegy 150 tagja – kevés kivételtől eltekintve – Délkelet-Ázsiában fordul elő, néhányuk Ausztráliában és a Csendes-óceán szigetein él.
Girbe-gurba törzsű fák vagy bokorfák, gyakran lehajló ágakkal. Virágaik az ágak végén fejecskében vagy füzérben nyílnak, a porzók feltűnőek, hosszan kiállnak. Örökzöld, lándzsás leveleik erősen aromás illatúak. A virágok olyan gazdagon nyílnak a vesszők teljes hosszában, hogy elfedik az apró, tűszerű, hamvaszöld leveleket. Törzsüket vastag, papírszerű, foszló kéreg borítja, emiatt jól átvészelik az erdőtüzeket. Mocsarakban, sós talajú tengerparti területeken nőnek, és gyakran alkotnak tiszta állományt.
Jellemző a növényre, hogy a magtok évekig a bokron marad, és csak akkor nyílik fel, ha nagy meleg éri vagy bozóttűz üt ki. A növény olyan gyors növekedésű, hogy ha kivágják, a tönkből egy-másfél év alatt új érett fa lesz.
Kedveli a laza, jó vízáteresztő képességű talajt, amely meszet is tartalmazhat. Nehéz, kötött földben megáll a gyökérzet növekedése. Elegendő két-három évenként átültetni úgy, hogy a földlabda egyben maradjon, mert vékony gyökerei könnyen letörnek. Meleg nyári napokon bőségesen kell öntözni, télen viszont csak fukaron, havonta egy-két alkalommal. Mivel délszaki növény, mínusz 5 fok alatti hőmérsékleten elpusztul. Erénye, hogy nincs kártevője, nem kell permetezni.
Illatos virágairól méhek sokasága gyűjti a nektárt. A levelekben lévő éterikus olajat a kozmetikai ipar dolgozza fel.
Az őslakosok a teafát gyógyászati célra is használták, belsőleg és külsőleg egyaránt. Légzőszervi bántalmakat (meghűlés, köhögés, orrdugulás, láz), izomfájdalmakat, bőrbetegségeket, szemproblémákat, illetve emésztőszervi betegségeket kezeltek vele.
A teafaolaj a teafa leveleiből vízgőz-desztillációjával készült esszencia. Az egyik legismertebb illóolaj, felhasználási lehetősége szinte végtelen. A feldolgozás során a víz állagához hasonló, áttetszően tiszta és a világos sárga közötti színű olajat nyernek, melynek rendkívüli fertőtlenítő hatása van. 70 kg növényi anyagból 1 kg illóolaj készül.
Ausztráliában gyógyszerként tartják számon. Fő terápiás tulajdonságai: gomba-, baktérium- és vírusölő, fertőzésgátló, hegesítő, köptető, immunrendszert serkentő, stimuláló.
A teafaolaj története
A teafaolajjal kapcsolatos klinikai kísérleteket az 1920-as években egy sydney-i vegyész kezdte meg, és az eredmények messze felülmúlták a várakozásokat. Emiatt a II. világháború idején az ausztrál és a brit katonák sebeinek kezelésére – természetes antibiotikumként, antiszeptikumként – használták, mégpedig igen jó eredménnyel. 1940-ben a penicillin megjelenése csaknem kiszorította a gyógyítás területéről, majd az 1970-es években újra az érdeklődés központjába került.
A teafaolajat a ’80-as évek elején kezdték a nőgyógyászatban is alkalmazni. Használata különösen a vagina gombás fertőzése (candida albicans) és gyulladása (trichomonas vaginalis) esetében sikeres.
Széleskörű alkalmazása az olaj két egymással szorosan összefüggő tulajdonságán alapul.
1. Elpusztítja a betegséget terjesztő mikroorganizmusokat, baktériumokat és a gombát.
2. Fenti hatásával egyidejűleg pozitívan befolyásolja az ember immunrendszerét, azaz a szervezet védekezőképességét az egészséget fenyegető kórokozókkal szemben.
Az utóbbi évtizedekben a leveléből nyert illóolajokat már az európai fitoterápiában és kozmetológiában is széles körben használják.
A modern fitoterápiában a teafaolajat
● antimikrobális,
● immunerősítő,
● köptető,
● hurutoldó,
● váladékoldó,
● gyulladáscsökkentő és egyéb hatásai miatt
● bőrfertőzésekben (pl. akne, lábgombásodás),
● légúti megbetegedésekben (pl. orrmelléküreg-gyulladás),
● a szájüreg gyulladásos folyamataiban (fogíny- és szájnyálkahártya-gyulladás, szájpenész),
● gyomor- és bélfertőzésekben, emésztési zavarokban (fokozott bélgázképződés, gyomor- és alhasi görcsök),
● a hüvely gombás fertőzéseiben (candidiasis), valamint
● húgyúti fertőzések kezelésében alkalmazzák.
Részben önmagában, részben kombinációs készítmények (inhaláló-szerek, légzéskönnyítő mellkasi kenőcsök, reuma kenőcsök, bedörzsölő-szerek, tinktúrák, oldatok, kapszulák, kúpok) alkotórészeként.
A teafaolaj nemcsak gomba-, baktérium- és vírusölő tulajdonsága miatt kedvelt, hanem azt is igen nagyra becsülik, hogy nem károsítja sem a szöveteket, sem a nyálkahártyát, hígítás nélkül is használható. Sőt, jótékony hatással van a sejtek fejlődésére, megújulására. Enyhén zsibbasztó, ezért fájdalomcsillapító hatású is, mely kiváló a sebek gyógyításánál.
A teafaolaj hasznos tulajdonságai és alkalmazhatósága
Általános fertőtlenítőszer, elpusztítja nemcsak a gombákat és a baktériumokat, de még a vírusokat is.
Gombás fertőzések (hüvelygombára, lábgombára, húgyúti fertőzések), fekélyek, gyulladások gyógyszere (szájfekély, fogínygyulladás, fogfájás).
Bőrbetegségekre, leégésre, pattanásokra, vágásokra, sebekre, rovarcsípésre, pikkelysömörre.
Légúti betegségek tüneteit enyhíti: asztma, hörghurut, megfázás, köhögés, fülfájás, torokfájás, mandula-, és gégegyulladás. Oldja a nyálkát, kihajtja a váladékokat.
Erősíti a szervezet ellenálló képességét, megnyugtat, erőt ad, segíti a logikus gondolkodást és a koncentrálóképességet.
Intelmek a teafaolaj használatával kapcsolatban!
● Kemoterápia alatt TILOS az alkalmazása!
● A szem környékét kerülni kell alkalmazásánál!
● Gyermekeknél MINDIG hígítva kell használni!
teafaolaj, vízfogyasztás, hörghurutra, bőrbetegségekre, fertőtlenítőszer, lábgomba, gombára, baktériumölő, vírusölő 
