A D-vitamin 60 millió éve szabályozza az ember és a főemlősök immunrendszerét – fedezték fel az Oregon Állami Egyetem kutatói az ember és a főemlősök genetikai anyagának vizsgálata során. A napfény-vitamin ellenőrzi a velünk született immunrendszert, benne a baktériumölő fehérjéket.
Az a tény, hogy a D-vitaminnak ez a szerepe 60 millió éven át változatlanul fennmaradt a főemlősöknél és az embernél (a mókusmajmoktól a páviánokon át az emberig) – nem jelenthet mást, minthogy a túlélésük függött tőle.
Íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy a megfelelő D-vitamin szint létfontosságú az ember (és a főemlősök) számára.
Sajnos, mint egyes kutatások valószínűsítik, az Egyesült Államokban a gyermekeknek és a felnőtteknek több mint a fele D-vitamin hiányos.
A kutatók a BMC Genomics szakfolyóiratban írják le, hogy egy olyan genetikai elem jelenlétét fedezték fel, amelyik a főemlősöknél van meg, és a vele született immunrendszer része. Nem csak az ember és emberszabású rokonai – mint a csimpánz – rendelkezik vele, hanem azok a főemlősök is, amelyeknek evolúciója év-tíz-milliókkal előbb különvált az emberszabásúakétól.
A megfelelő D-vitamin szintnek akkor van jelentősége, például, amikor valamilyen fertőzés, mikrobiális támadás éri a szervezetet: az azonnali és optimális válaszadás tőle függ.
A D-vitamin tulajdonképpen hormon, amely a vérben cirkulál, és elsősorban a napsugárzás hatására keletkezik a szervezetben – a táplálék útján felvett mennyiség nem jelentős.
A szervezetünk rendelkezik adaptív (tanult) és veleszületett immunrendszerrel. A veleszületett immunrendszer a szervezet azonnali reagálását szabályozza, minden olyan anyaggal szemben, amely nem a test saját sejtje, hanem baktérium, vírus, egyéb kórokozó. Ez történik sérülés vagy fertőzés esetében. Az adaptív immunrendszer – tanult védekezés: ha egy új kórokozó támadja meg a szervezetet, azt a szervezet legyőzi, majd az antitesteket tárolja, hogy egy esetleges jövőbeni támadás esetén felismerje a támadót.
A D-vitamin megakadályozza, hogy az adaptív immunválasz túllőjön a célon, túl erős legyen. Csökkenti a gyulladást, tulajdonképpen nagyon finoman kiegyensúlyozza a rendszert. Ugyanígy: a veleszületett immunrendszer túlzott reakcióját is meggátolja, olyan túlzott reakciót, ami például a szepszist vagy az autoimmun betegségeket okozza. Az a genetikai elem, amelyet az Oregon Egyetem kutatói felfedeztek, megengedi a D-vitaminnak, hogy a veleszületett immunrendszert mozgósítsa, bekapcsolva az antimikrobiális fehérjét. De a D-vitamin összhatásában megakadályozza, hogy az immunrendszer túlreagáljon.
A megfelelő D-vitamin szint nélkül nem lehetséges az optimális immunválasz sem a veleszületett, sem a tanult (adaptív) immunrendszer esetében.
Egyre újabb és újabb szerepét fedezik fel a D-vitaminnak az emberi szervezetben: szabályozni tud géneket, amelyek a csont épségét befolyásolják, a kalciumfelvételt szabályozzák, megakadályozzák a sejtburjánzást. Segít szabályozni a sejtdifferenciálódást és az immunfunkciót.
„Az az antimikrobiális fehérje, amelyet tanulmányozunk, nem csak a kórokozók elpusztításában vesz részt, más biológiai szerepei is vannak” – mondja a kutató. Előmozdítja a vérerek fejlődését, a sejtek növekedését, a sebek gyógyulását. Mivel ennek a fehérjének fontos szerepe van a bőr és az emésztőrendszer szöveteinek egészségében, és mivel ez a fehérje a D-vitamin szabályozása alá esik – a D-vitamin a bőr- és az emésztőszervek egészségében is fontos szerepet játszik.”
Ezek miatt a biológiai szerepek miatt – külön-külön és együttesen – őrződhetett meg az evolúciós változások, mutációk ellenére a D-vitamin szabályozó funkciója, amely az évmilliók során alig változott.
A szóbanforgó genetikai elemnek a túlélése az evolúció során, és az antimikrobiális fehérjének a D-vitamin szabályozó befolyása alá rendelése „képességet ad a gyulladás meggátlására, miközben felerősíti a veleszületett védekező képességet, így maximalizálja az immunválaszt a kórokozóra, és minimalizálja a szervezet károsodását” – írják a kutatók.
Ezért az emberek sokaságának szervezetére jellemző D-vitamin hiány egyre növekvő aggodalommal tölti el a tudósokat. A megváltozott életmód és kultúra következtében az emberek nagy része kevesebb napfényhez jut, táplálékukban is kevesebb a D-vitamin. Az idősek sajátos helyzetben vannak: gyakran kevesebb időt töltenek a napon, miközben a bőrük már kevesebb D-vitamint képes termelni. Így hajlamosabbak lesznek csonttörésre, krónikus gyulladásra és fertőző betegségekre.
D-vitamin, csontritkulás, napfény, napsugárzás, napozás, kalciumfelvétel, sejtburjánzás, szepszis, autoimmun betegség 
