Ha eltérő okból két gyógyszert szedünk, kijózanító gondolatunk támadhat: talán orvosunk nem teljesen érti, mi történhet, ha kombinálja őket? A gyógyszerek kölcsönhatását ugyanis elképesztően nehéz tanulmányozni.
Felkeressük az orvosunkat, s ő néhány laborvizsgálatot végez. Megállapítja, hogy magas a koleszterinszintünk. Jó lenne, ha erre gyógyszert szednénk. Gyógyszert ír föl rá. Bízunk benne, s orvosunk is bízik benne, hogy hatni fog.
A gyógyszerfejlesztő a kísérletei eredményét beadta az engedélyező szervnek. A szerv alaposan tanulmányozta őket, majd megadta az engedélyt. Nagyjából ismerik a szer hatásmechanizmusát, kb. ismertek a mellékhatások. Jónak kell lennie. Egy kicsit még beszélgetünk az orvossal, a doki egy kicsit ideges, látja. hogy le vagyok törve, pocsékul érzem magam, nem tudok úgy örülni az élet dolgainak, ahogy szoktam. "Azt hiszem, maga egy kissé levert – mondja a doki – arra adok egy másik tablettát."
Úgyhogy most már két gyógyszerről van szó. E milliók által szedett gyógyszerre is elvégezték a kísérleteket, a hatóság engedélyezte – minden rendben. Ezzel rendben lesz. Ezzel is rendben lesz. De várjunk csak! Mennyit vizsgálták a két szert együtt?
Nos, ezt elég nehéz elvégezni. Az a helyzet, hogy nem szokták. Teljesen az ún. "forgalomba hozatalt követő vizsgálat"-tól függünk a gyógyszerek piacra kerülése után. Hogyan deríthetjük ki, ha két szer károsan hat egymásra? És ha három? Öt? Hét? (Russ Altman)
