Szilveszter éjjelén, újév napján megalapozható a következő évi szerencse. Legalábbis a hagyomány és a több száz éves tapasztalatok szerint. S a szerencse általában a pénzt, gazdagságot jelenti.
Akinek szerencséje van, annak minden sikerül, jó dolga van, jól megy a sora. De vajon mi a titka a szerencsének? Hát bizonyára a lencse!
Ma már mindenki tudja, hogy újévkor lencsét kell enni. De azt is tudja-e, hogy miért? Újév napján minden ember arra törekszik, hogy az elkövetkező év szerencsés, sikerekben gazdag legyen. Babonákhoz, ősi-, bevált módszerekhez fordulunk, melyek közül talán legismertebb a lencse fogyasztása. A babona szerint minden egyes szem pénzt szimbolizál, azaz minél többet fogyaszt valaki belőle, annál szerencsésebb lesz. Szinte minden családban készül valamilyen változata az újévi asztalra. Ereje, szerencsehozó képessége abban rejlik, hogy rengeteg apró szemből áll. Azért kell újév napján enni, mert az újév napi cselekedetek szimbolizálják az egész éves tetteket.
A lencse sokféleképpen elkészíthető, de főleg leves és főzelék formában ismert, de érdemes kipróbálni a lencsesalátát is, amelyet akár az ünnepi asztalra is tálalhatunk vendégeinknek, mert igen mutatós, színes étel.
A lencse tápláló és szerencsehozó tulajdonságán felül még gyógyhatásokkal is rendelkezik. Bizonyára ez a kissé babonás dolog nem biztosítja jólétünket, azonban mégis érdemes rendszeresen enni és nem csak január 1-jén.
Lencse történelem
Az egyik legrégebb óta fogyasztott hétköznapi emberi táplálék a lencse. A legrégebbi régészeti ásatásoknál, melyek az emberi kultúra régmúltját tárják fel, szinte minden esetben előkerülnek a lencse maradványai. A Biblia is több helyen említést tesz a lencséről.
Az ókori görögök nagyra értékelték a lencsét, számos ételben alkalmazták, sőt, még kenyeret is sütöttek belőle. Hippokratész, a korszak nagy orvosa májproblémákkal küszködőknek ajánlotta fogyasztását. A római időkben főzetét már különféle betegségek kezelésére is próbálták alkalmazni. Ismeretes volt, hogy a rendszeres lencse fogyasztás, az embert nyugodttá és türelmessé teszi.
A középkorban a lencsét főleg a szegények eledelének tartották (sokszor még ma is), később Franciaországban XV. Lajos uralkodása idején lett népszerű, mivel felesége divatot csinált a lencseevésből a királyi udvarban.
A 19. században sokan úgy tartották, hogy csak a rossz sorsú embereknek kell lencsét enni. A Közel-Keleten és Indiában a lencse ma alapélelmiszernek számít, legalább 50 fajtát ismernek és használnak. Nálunk ebből lényegében két fajtája ismert; a hagyományos hazai lencse (zöldesbarna), valamint az egyre több helyen kapható vöröslencse).
A népgyógyászatban a lencsét vérszaporító és „vértisztító" hatásúnak vélik. A vörös lencsét emellett nemi vágy fokozására és a meddőség megszüntetésére is javasolják.
A lencse a kutatások szerint igen gazdag antioxidáns vegyületekben, melyek a szabad gyökök megkötése révén fontos szerepet töltenek be a betegségmegelőzésben.
A vöröslencsét még kevesebben ismerik, pedig egy csodálatos alapanyag. Első és egyik legnagyobb előnye a vöröslencsének, hogy nincs rajta a héja, emiatt azok is nyugodtan ehetik, akiket a magas rosttartalom puffaszt, akiknél hasi görcsöket idéz elő, vagy akik nem bírják a hüvelyesek fogyasztását. A vörös lencsét a hántolás során megszabadítják a nehezen emészthető (sőt, egyesek szerint emészthetetlen) héjától, ami miatt természetesen alacsonyabb lesz a rosttartalma.
A nőknek kötelező a vöröslencse
Különösen sok magnéziumot tartalmaz, de vastartalma is számottevő, tehát nőknek egyenesen kötelező lenne a fogyasztása. A vas felszívódását elősegíthetjük C-vitamin bevitellel.
Egy tányérnyi lencsefőzelékkel, levessel akár az egész napi folsav igényedet fedezheted, ráadásul a vörös lencse Omega-6 zsírsavakban is rendkívül gazdag. Nem kevés A-, B1-, B2-, B9- és B11-vitamin található benne.
A vöröslencse bővelkedik még káliumban, kalciumban, mangánban, rézben, jódban, bórban és kobaltban is. A lencse nagyszerű forrása a triptofán nevű aminosavnak, amely a szervezetben szerotoninná alakul. Mint ismeretes a szerotonin hiány pedig depresszióhoz, nyugtalansághoz, lehangoltsághoz vezet, különösen a naphiányos téli időszakban.
Emellett izoflavonokat is tartalmaz, ami kiemelten jó hatással van a változókorban levő nők hormonháztartására. A lencse a mellrák megelőzését segítő isoflavonokat is tartalmaz, melyek teljes mértékben megmaradnak a főzés után is.
A vörös lencse kiemelkedő tulajdonsága, hogy főzés előtt nem kell beáztatni, és sokkal gyorsabban megfő, mint más hüvelyesek.
A lencse glikémiás indexe alacsony, így lassan szívódik fel belőle a szénhidrát, tehát bátran fogyaszthatják a cukorbetegek is, illetve a fogyókúrába is jól beilleszthető.
A lencse gyógyhatásai
● javítja a májfunkciót,
● jót tesz a szemnek,
● nyugtat,
● magas folsav tartalma miatt terhesség esetén kiemelten ajánlott a fogyasztása – támogatja a magzat fejlődését,
● jó hatással van az anyagcserére, székrekedésre,
● stabilizálja a vérnyomást,
● csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát,
● segíti a vércukorértékek kordában tartását,
● csökkenti a változókor tüneteit,
● fokozza a férfiak termékenységét,
● segíti a hajnövekedést,
● támogatja a sebgyógyulást,
● növeli az immunitást,
● normalizálja a nemi és vizeletkiválasztó rendszer működését.
A hőkezelés után a lencse megőrzi előnyeit.
