Nem elég a testet, a lélek sebeit is gyógyítanunk kell. A betegséget felfoghatjuk úgy is, mint a lélek segélykiáltását. A betegség beszél, és elmondja mindazt a lelki fájdalmat, amit a beteg nem tud, nem akar, nem mer szóval kifejezni a környezete felé.
A daganatos betegségek mindig mélyen érintenek minket – vagy azért, mert félünk tőle, vagy azért, mert életünk során személyes tapasztalatunk volt – és oly széles megközelítés alapján értelmezzük a betegséget.
A betegség alapjában változtatja meg a beteg és hozzátartozóinak életét, jövőképét, fontossági sorrendjét, értékrendjét, sokszor a családon belüli érzelmi kötődéseket, érzelmi kifejezéseiket.
A daganatos betegség diagnózisa súlyos trauma, sokk, mind a beteg, mind a környezete számára. A diagnózisra adott érzelmi reakciók: elemi félelem, szorongás, depresszió.
A daganatos betegségekhez fűzött hiedelmek, a betegség felismerésének első, érzékeny szakaszában szinte megbénítják a beteget és a hozzátartozókat egyaránt.
A holisztikus szemlélet a gyógyításnak az az irányzata, melyben az egész embert: test-lélek-szellem, gyógyítják. Jelenti még a gyógymódok komplex rendszerét, egymással összehangolt kezelések alkalmazását: hagyományos gyógyászat, alternatív terápiák, természetgyógyászat, pszichoterápiák, családterápiák, Simonton-terápia, Gerson-terápia, egyéb kiegészítő gyógymódok.
A holisztikus szemlélet abban próbál segíteni, hogy a beteg ne azonosítsa magát a betegséggel, nyerjen belátást a saját felelősségére, a gyógyulás érdekében választott gyógymód, beállítódás, hozzáállás, viselkedés, a betegség kialakulását befolyásoló lelki tényezők azonosítása és feldolgozása vonatkozásában.
Az immunrendszer és a rák
A test és lélek határterületén mozgó, kísérleti és egzakt tudományos gondolkodással is követhető, igazolt eredmények szerint testünkben az immunrendszer, a hormonrendszer és az idegrendszer állapota alapvetően három tényezővel függ össze:
1. Az örökletes, genetikusan kódolt testi állapot.
2. Azok az ingerek, stresszhelyzetek, amelyek életünkben jelenleg hatnak ránk.
3. Jelenlegi viselkedési mintázataink, melyben legnagyobb súlya érzelmi életünknek van, amelynek kialakulása múltbéli tapasztalatainkkal függ össze.
Selye professzor (1907. január 26-án született Selye János kanadai magyar orvosbiológus-professzor, kémikus, a stresszelmélet világhírű kidolgozója) kimutatta, hogy a krónikus stressz elnyomja az immunrendszert, mely a rákos sejtek és az idegen mikroorganizmusok elpusztítására lenne hivatott.
Selye professzor szerint
● a heves érzelmi stressz növeli a betegségek iránti fogékonyságot,
● a krónikus stressz az immunrendszer gátlását eredményezi, ami a továbbiakban megnöveli a betegség és főleg a rák iránti fogékonyságot,
● az immunrendszer gátlását előidéző érzelmi stressz a hormonális egyensúlyt is felborítja. A felborult érzelmi egyensúly hatására növekszik az abnormális sejtek termelése.
Milyen célt szolgálhat a betegség?
● A betegnek lehetősége van arra, hogy ne foglalkozzon valamilyen nehéz problémával, helyzettel.
● Figyelmet, törődést, dédelgetést kap környezetétől.
● Alkalma nyílik arra, hogy magával foglalkozzon, újrarendezze lelki energiáit a betegség legyőzésére, és arra, hogy életcélokat tudjon kitűzni.
● Indíttatást gyűjt személyes fejlődésére, vagy nem kívánatos szokásai, viselkedése megváltoztatására.
● Nem kell megfelelni sem mások, sem saját túlzott elvárásainak.
A daganatos betegség kialakulásának feltételezett lelki okai
● A fiatalkori elszigeteltség, elhagyatottság, kétségbeesettség.
● A mélyebb emberi kapcsolatok veszélyesnek minősítése.
● Felnőttként létre tudott hozni erős, tartalmas kapcsolatot, vagy munkájába fektetett nagy energiákat, ezért élt, ez lett élete értelme.
● A kapcsolat megszakadt, a szerep véget ért, halál, elköltözés, nyugdíjba vonulás, stb, ennek eredményeképpen kétségbe esik.
● Kétségbeesésüket magukba fojtják, képtelenek érzelmeikről őszintén, nyíltan beszélni. Dühüket, agressziójukat elnyomják, ezért mások „Csodálatos embernek” tartják őket.
● Valamely fontos érzelmi kapcsolat elvesztése.
● Mások érdekeinek, érzéseinek, vágyainak előtérbe helyezése.
● Lehangoltság, kétségbeesés, depresszió.
A gyógyulás útján: a komplex (onkológiai és pszichoterápiás) kezelés eredményeképpen elérhető változás
A betegség legyőzésében legfontosabb szerepe a megküzdési stratégiáknak van. A betegséget, megoldandó problémakánt felfogó, harcos típusú embernek a legjobbak a gyógyulási esélyei. A gyógyulásba, személyes belső erőforrásokba, a helyzet irányításába vetett hit, az egyéni célok megfogalmazása, jövőkép kialakítása segíti a gyógyulás folyamatát.
Az életet veszélyeztető betegség diagnózisával az egyén új perspektívából látja problémáit
● Szembenéz a halállal.
● Az élet sok szabálya értelmetlennek, kicsinyesnek tűnik.
● Valójában a fenyegetés ad az egyénnek engedélyt, hogy olyan dolgokat vigyen végbe, amelyeket korábban nem tartott megengedhetőnek.
● A visszatartott dühöt, ellenséges érzelmeket most ki lehet fejezni.
● A saját érdekét figyelembe vevő viselkedés engedélyezett lesz.
● A betegség következtében lehet nemet mondani.
● Az egyén eldöntheti, hogy megváltoztatja viselkedését, és hogy másfajta ember lesz belőle.
● Mivel a betegség gyakran felfüggeszti a szabályokat, hirtelen új választási lehetőségek nyílnak.
● Megoldhatatlan konfliktusok megoldódhatnak.
● Felfedezi, hogy viselkedése megváltoztatásával nem dőlt össze a világ, sőt komfortosabban érzi magát.
● Nő a cselekvési szabadság, ezáltal nagyobbak az élet erőforrásai.
● Az elfojtott érzelmek szabad utat kaphatnak.
● A betegség engedélyt ad a változtatásra.
A testi folyamatok válaszolnak a remény érzésére és a megújult életkedvre, az új lelkiállapottal együtt egymást erősítik. Az új életkedv olyan testi folyamatokat indítanak el, amelyek az egészség javulását segítik elő. Mivel a test, lélek és az érzelmek egységes rendszert alkotnak, a lelkiállapot pozitív változásai testi szinten is gyógyítanak.
