A lándzsás útifű az egyik legsokoldalúbb gyom- és gyógynövényünk.
A lándzsás útifű az ajakosvirágúak rendjébe, az útifűfélék családjába tartozó lágy szárú növényfaj. Rétek, legelők, útszegélyek, taposott gyomtársulások világszerte elterjedt jellegzetes évelő, tőrózsás növénye.
Népies nevei: kígyófű, kígyónyelvűfű, lúdnyelvűfű, hálófű, gyíkfű, útilapu.
Szinte bárhol megél. A lándzsás útifű jobban tűri a szárazságot, réteken, legelőkön, utak mentén tömegesen él. A nagy útifű tipikus taposástűrő növény, utak, ösvények mentén találhatunk rá. Minden parkban fellelhető, a legutolsók között pusztul ki. Gyakorlatilag az egész Földön elterjedt.
20–40 cm magas lágy szárú, évelő növény. Főgyökeres gyöktörzs jellemzi, rövid, barázdált, rostos szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 hosszanti, ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró, 1–3 cm hosszú, kb. 4 mm széles, fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak, sorrendben alulról felfelé nyílnak ki. Májustól októberig virágzik.
Levelét a virágzás kezdetéig gyűjtjük, és 30-50°C-on gyorsan szárítjuk. Magját száraz időben, augusztustól októberig szedjük.
A növényt gyógynövényként használják. Fő hatóanyaga az aukubin glikozid, de tartalmaz még polifenolokat, nyálka-poliszacharidokat, C-vitamint, cserzőanyagot, kovasavat, káliumot, cinket.
A lándzsás útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő, és sebgyógyító. Összezúzott levele kiválóan csillapítja a szúnyog-, méh vagy bármilyen más fajta csípés okozta kellemetlen fájdalmat, viszketést, gyulladást, kisebb égési sérülések esetén is jótékony hatású.
A légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpetképződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, szünteti a köhögési ingert. Kiválóan alkalmazható szájüregi gyulladások, akut hörghurut, krónikus hörghurut, felső légúti hurutok, torokgyulladás, hólyagok, bőrgyulladások, leégés esetén is.
Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák.
Sok dohányos vallja, hogy az útifű teája segít a dohányzásról való leszokásában.
A mag csekély mértékű duzzadóképessége miatt néha hashajtó szerként is használatos.
Külsőleg a népgyógyászat bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használta. Az útifű friss levelét nehezen gyógyuló sebekre szokás tenni: fertőtleníti, összehúzza, bezárja a sebet, elősegíti a véralvadást.
Útifű tea: Forrázzunk le 2-3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le. Kívánság szerint mézzel édesíthető. Naponta 2-3 csésze teát fogyasszunk. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják.
A teával a fogyasztásán kívül öblögetést, bőrproblémáknál borogatást, lemosást is végezhetünk.
Friss levélpépje fog-, fej-, fülfájás esetén, nyílt sebek, csípések, leégés, kisebb égési sérülések, kígyómarás kezelésére használható.
Szirup: Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Főleg a gyermekek használják, naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.
Belsőleg, teaként vagy kapszulaként, de akár szószként is alkalmazhatjuk szinte az összes emésztőszervi megbetegedésre, gyengeségre. Ha valaki hosszabb ideig antibiotikumot szedett, vagy gyulladt, legyengült a gyomra, annak segíthet az útifű. A magok, beáztatva, majd étkezés előtt fogyasztva elősegítik a méregtelenítést, fogyást.
Ajánlatos még fogyasztani ízületi gyulladásra, bőrpanaszokra és menstruációs fájdalmak esetén is.
Mélius Juhász Péter ismert, 1500-as évek végéről származó Herbáriuma szerint a lándzsás útifű "a szájadat, torkodat gyógyítja, ha vizével mosod". Az útifüvet elsősorban a légzőszervi megbetegedések ellen használhatod, erős köhögés, szamárköhögés esetén, korábban pedig a tüdőtuberkulózisra is alkalmazták. A növény a tüdő mellett a vért is tisztítja, sok gyenge tüdejű, vérszegény, sápadt gyerek és felnőtt állapota javul tőle.
A köhögés mellett a lándzsás útifű máj- és epebajok esetén is jó szolgálatot tesz, magjának epekőképződés-gátló hatást is tulajdonítanak. A növény még a méregtelenítésben is jól jöhet: segíti a kórokozók és a salakanyagok távozását. Kúraszerűen használva csökkenti a gyakori megbetegedések számát, főleg kakukkfűvel párosítva.
Hogyan és mikor gyűjtsük?
A lándzsás útifűnek kifejlett, ép levelét hasznosíthatjuk gyógyászati célra. Május-június folyamán érdemes gyűjteni.
A kifejlett, ép egészséges leveleket gyűjtsük, virágzás előtt, vagy a virágzás kezdeti stádiumában, mert az elvirágzott, termést érlelő példányok elveszítik gyógyhatásukat! Szállításkor, feldolgozáskor vigyázzunk a levelek épségére, mert a sérültek könnyen megbarnulnak, megromlanak. Fontos még a gyors szárítás, a hatóanyagok bomlékonysága miatt. A bomlást az elfeketedett szín egyértelműen jelzi – az ilyen részek gyógyászati szempontból értéktelenek.
Figyelmeztetés!
Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleg történő alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!
lándzsás útifű, köhögés csillapító, hörghurut, hörgő tisztítása, dohányzás, méregtelenítés, rovarcsípésre, égési sérülések, gyulladáscsökkentő, egészséges életmód, torokgyulladás, leégés 
