Lándzsás útifű, a légutak gyógynövénye

A lándzsás útifű az egyik legsokoldalúbb gyom- és gyógynövényünk. 

A lándzsás útifű az ajakosvirágúak rendjébe, az útifűfélék családjába tartozó lágy szárú növényfaj. Rétek, legelők, útszegélyek, taposott gyomtársulások világszerte elterjedt jellegzetes évelő, tőrózsás növénye.

Népies nevei: kígyófű, kígyónyelvűfű, lúdnyelvűfű, hálófű, gyíkfű, útilapu.

Szinte bárhol megél. A lándzsás útifű jobban tűri a szárazságot, réteken, legelőkön, utak mentén tömegesen él. A nagy útifű tipikus taposástűrő növény, utak, ösvények mentén találhatunk rá. Minden parkban fellelhető, a legutolsók között pusztul ki. Gyakorlatilag az egész Földön elterjedt.

20–40 cm magas lágy szárú, évelő növény. Főgyökeres gyöktörzs jellemzi, rövid, barázdált, rostos szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 hosszanti, ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró, 1–3 cm hosszú, kb. 4 mm széles, fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak, sorrendben alulról felfelé nyílnak ki. Májustól októberig virágzik.

Levelét a virágzás kezdetéig gyűjtjük, és 30-50°C-on gyorsan szárítjuk. Magját száraz időben, augusztustól októberig szedjük.

A növényt gyógynövényként használják. Fő hatóanyaga az aukubin glikozid, de tartalmaz még polifenolokat, nyálka-poliszacharidokat, C-vitamint, cserzőanyagot, kovasavat, káliumot, cinket.

A lándzsás útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő, és sebgyógyító. Összezúzott levele kiválóan csillapítja a szúnyog-, méh vagy bármilyen más fajta csípés okozta kellemetlen fájdalmat, viszketést, gyulladást, kisebb égési sérülések esetén is jótékony hatású. 

A légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpetképződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, szünteti a köhögési ingert. Kiválóan alkalmazható szájüregi gyulladások, akut hörghurut, krónikus hörghurut, felső légúti hurutok, torokgyulladás, hólyagok, bőrgyulladások, leégés esetén is.

Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák.

Sok dohányos vallja, hogy az útifű teája segít a dohányzásról való leszokásában.

A mag csekély mértékű duzzadóképessége miatt néha hashajtó szerként is használatos.

Külsőleg a népgyógyászat bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használta. Az útifű friss levelét nehezen gyógyuló sebekre szokás tenni: fertőtleníti, összehúzza, bezárja a sebet, elősegíti a véralvadást.

Útifű tea: Forrázzunk le 2-3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le. Kívánság szerint mézzel édesíthető. Naponta 2-3 csésze teát fogyasszunk. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják.

A teával a fogyasztásán kívül öblögetést, bőrproblémáknál borogatást, lemosást is végezhetünk.

Friss levélpépje fog-, fej-, fülfájás esetén, nyílt sebek, csípések, leégés, kisebb égési sérülések, kígyómarás kezelésére használható.

Szirup: Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Főleg a gyermekek használják, naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.

Belsőleg, teaként vagy kapszulaként, de akár szószként is alkalmazhatjuk szinte az összes emésztőszervi megbetegedésre, gyengeségre. Ha valaki hosszabb ideig antibiotikumot szedett, vagy gyulladt, legyengült a gyomra, annak segíthet az útifű. A magok, beáztatva, majd étkezés előtt fogyasztva elősegítik a méregtelenítést, fogyást.

Ajánlatos még fogyasztani ízületi gyulladásra, bőrpanaszokra és menstruációs fájdalmak esetén is.

Mélius Juhász Péter ismert, 1500-as évek végéről származó Herbáriuma szerint a lándzsás útifű "a szájadat, torkodat gyógyítja, ha vizével mosod". Az útifüvet elsősorban a légzőszervi megbetegedések ellen használhatod, erős köhögés, szamárköhögés esetén, korábban pedig a tüdőtuberkulózisra is alkalmazták. A növény a tüdő mellett a vért is tisztítja, sok gyenge tüdejű, vérszegény, sápadt gyerek és felnőtt állapota javul tőle.

A köhögés mellett a lándzsás útifű máj- és epebajok esetén is jó szolgálatot tesz, magjának epekőképződés-gátló hatást is tulajdonítanak. A növény még a méregtelenítésben is jól jöhet: segíti a kórokozók és a salakanyagok távozását. Kúraszerűen használva csökkenti a gyakori megbetegedések számát, főleg kakukkfűvel párosítva.

Hogyan gyűjtsük?

A lándzsás útifűnek kifejlett, ép levelét hasznosíthatjuk gyógyászati célra.

A kifejlett, ép egészséges leveleket gyűjtsük, virágzás előtt, vagy a virágzás kezdeti stádiumában, mert az elvirágzott, termést érlelő példányok elveszítik gyógyhatásukat! Szállításkor, feldolgozáskor vigyázzunk a levelek épségére, mert a sérültek könnyen megbarnulnak, megromlanak. Fontos még a gyors szárítás, a hatóanyagok bomlékonysága miatt. A bomlást az elfeketedett szín egyértelműen jelzi – az ilyen részek gyógyászati szempontból értéktelenek. 

Figyelmeztetés!

Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleg történő alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!