Van valami egészen otthonos abban, amikor az ember egy régimódi konyhába lép, és a levegőben ott leng a húsleves illata, amit lestyánnal fűszereztek meg. Ez az illat nemcsak az étvágyat hozza meg, hanem valami mélyebb, ősi biztonságérzetet is – mintha nagymamánk bölcs keze még mindig ott kavargatna a fazék felett. A lestyán, ez a gyakran alábecsült növény, nemcsak a levesbe való. Ennél sokkal több: természetes orvosság, gyógyító szövetséges, sőt, a paraszti bölcsesség egyik titkos fegyvere.
A növény, ami nem kérkedik, de sokat tud
A lestyán (Levisticum officinale) egy magasra növő, erős illatú évelő növény, amely eredetileg Dél-Európából származik, de hamar meghódította a falusi kerteket szerte Európában. A népi nevén leveszöldség vagy maggi-fű nem véletlen – jellegzetes, fűszeres aromája valóban emlékeztet a bolti ételízesítőre, csak természetesebb, élettel telibb formában.
Gyógyító hatás: az emésztés barátja és a vízhajtás mestere
Ha valaha is puffadással vagy emésztési gondokkal küzdöttél, a lestyán pontosan az, amire szükséged lehetett volna. A gyökere és levele is serkenti az emésztést, segít megszüntetni a felfúvódást, és enyhíti a gyomorpanaszokat. Régi füvesasszonyok gyakran készítettek belőle főzetet, ha valaki “nehéz gyomrú” volt egy kiadósabb lakoma után.
És ha már lakoma: a lestyán kiváló vízhajtó is. A veseműködést támogatva segíti a szervezet tisztulását, különösen tavasszal, amikor a tél nyomait próbáljuk kiüríteni a testünkből. Vizelethajtó hatását azonban okosan kell használni – mindig gondoskodjunk bőséges folyadékbevitelről, ha kúraszerűen alkalmazzuk.
Lelki oldala – a tisztulás és a védelem növénye
A lestyán spirituális értelemben is különleges helyet foglal el a gyógynövények között. A hagyomány szerint tisztító, védelmező energiát hordoz. Egyes régi szokások szerint lestyánlevéllel dörzsölték be a ház küszöbét, hogy elűzze a rossz szellemeket és a szerencsétlenséget. Az ilyen hiedelmekben több a mély, ösztönös igazság, mint azt elsőre hinnénk: a lestyán tényleg képes megtisztítani nemcsak a testet, de – egy csésze meleg főzet formájában – az elmét is.
Hogyan használd?
Friss levelét bátran tehetjük levesekbe, főzelékekbe, sőt, apróra vágva salátákba is. A gyökerét szárítva főzetként használhatjuk gyógyteaként, különösen vízhajtó vagy emésztésjavító céllal. A lestyánból készült fürdő is igazi frissítő – testi és lelki szinten egyaránt.
A lestyán nem tolakodó. Nem harsog, nem kívánkozik első sorba. De ha egyszer felfedezzük, többé nem tudjuk – és nem is akarjuk – elfelejteni. Olyan, mint egy jó barát a régi időkből: tudja, mit kell tenni, és mindig akkor van ott, amikor a legnagyobb szükség van rá. Nem kérkedik, csak szolgál. És ez az, amiért igazán érdemes helyet szorítani neki a kertben – és az életünkben is.
Anekdota: „A lestyán, a szerelmi bájital és a falu pletykafészke”
Volt egyszer egy kis alföldi falu, ahol élt egy Juliska nevű leány, aki – mondjuk úgy – nem volt éppen a legszebb virág a mezőn, de annál jobban tudta keverni a főzeteket. Egy szép nyári estén elhatározta, hogy beleszeretteti magát a jóképű, de egy kissé együgyű Pista legénybe.
Azt beszélték a faluban, hogy Juliska a nagyanyjától tanulta a „lestyánfőzet titkát” – azt, amitől a férfiember nemcsak éhes lesz, hanem hirtelen szerelmes is. Egy vasárnap délután, mikor Pista betévedt Juliskáék portájára, az asszonyka egy csésze gőzölgő lestyánteával és egy szelet zsíros kenyérrel kínálta meg. A fiút elragadta az íz, de még inkább valami megmagyarázhatatlan érzés: mintha Juliska arca szebb lenne, a hangja kedvesebb, sőt, a ház is otthonosabb.
Három héttel később már kitűzték az eljegyzést.
A faluban persze ment a pletyka: „Lestyán volt az, mondom én! Nem a szerelem vitte oltár elé Pistát, hanem az a fűszer!” Juliska csak mosolygott, és még évek múlva is titokzatosan simogatta meg a kertjében azt az egy bokor lestyánt, amiről minden kezdődött.
Azt mondják, azóta is ott nő az a bokor, és aki abból szed, az nemcsak jó levest főz – hanem talán egy kis szerencsét is belefőz az életébe.