Ugrás a tartalomra
Egészségtér.hu – Természetes egészség

Kert és természet

A magyar kertek elfeledett kincsei – Zöldségek és gyógynövények, amelyeket újra fel kellene fedeznünk

Ha néhány évtizeddel ezelőtt beléptünk egy falusi udvarra, szinte biztosan találtunk benne egy kis gyógynövénykertet. Nem volt különleges vagy díszes, mégis felbecsülhetetlen értéket képviselt. A ház mellett ott illatozott a lestyán, a kakukkfű, a zsálya, a citromfű vagy a körömvirág. Nagyszüleink…

Egészségtér szerkesztőség · · 4 perc olvasás

Ha néhány évtizeddel ezelőtt beléptünk egy falusi udvarra, szinte biztosan találtunk benne egy kis gyógynövénykertet. Nem volt különleges vagy díszes, mégis felbecsülhetetlen értéket képviselt. A ház mellett ott illatozott a lestyán, a kakukkfű, a zsálya, a citromfű vagy a körömvirág. Nagyszüleink pontosan tudták, melyik növényt mikor kell leszedni, hogyan kell megszárítani, és milyen panaszokra érdemes felhasználni.

A gyógynövények akkoriban a mindennapi élet természetes részét alkották. Nem divatból termesztették őket, hanem azért, mert ismerték és becsülték a természet erejét. Egy csésze gyógytea, egy gyógynövényes borogatás vagy egy frissen leszedett fűszernövény sok családban éppoly megszokott volt, mint a reggeli kenyér.

Ma azonban ezek közül a növények közül sok eltűnt a kertekből. Helyüket gyakran dísznövények vagy gondozást alig igénylő gyepek vették át. Pedig ezek a régi gyógynövények nemcsak szépek és illatosak, hanem egészségünk megőrzésében is értékes társaink lehetnek.

Az egyik leginkább méltatlanul háttérbe szorult növény a lestyán, amelyet sok helyen még ma is "vegeta növényként" emlegetnek. Erőteljes aromájából már néhány levél is különleges ízt ad a leveseknek. A népi gyógyászat emésztést segítő és természetes vízhajtó növényként tartotta számon. Teáját régen gyakran fogyasztották nehéz ételek után, és úgy vélték, támogatja a szervezet természetes tisztulási folyamatait. Egyetlen tő lestyán akár húsz-harminc évig is díszítheti a kertet.

A csombor, más néven borsikafű, szinte minden savanyúságos hordó mellett ott nőtt. Nem véletlenül. A babételek nélkülözhetetlen fűszere volt, mert a régi megfigyelések szerint segítette az emésztést és mérsékelte a puffadást. Illóolajai kellemes aromát kölcsönöznek az ételeknek, miközben a kertben is hasznos növény, hiszen vonzza a beporzó rovarokat.

A kakukkfű a magyar kertek egyik legértékesebb gyógynövénye. Már az illata is a tiszta levegőt és a napsütést idézi. Teáját évszázadok óta fogyasztják megfázás, köhögés és torokkaparás idején. Illóolajai miatt a természetes növényi készítmények egyik legismertebb alapanyaga. A konyhában húsételekhez, zöldségekhez és levesekhez is kiváló.

A zsályát régen olyan nagy becsben tartották, hogy azt mondták: „Miért halna meg az az ember, akinek zsálya nő a kertjében?” Ez természetesen túlzás, mégis jól mutatja, mennyire értékes növénynek tartották. A zsálya teája hagyományosan toroköblögetésre, gargalizálásra és emésztést segítő teaként is ismert. Illatos levelei a konyhában is különleges ízesítők.

A citromfű ma ismét egyre népszerűbb, de még mindig kevesebb kertben található meg, mint régen. Enyhe citromos illata már önmagában megnyugtató. Teáját sokan fogyasztják feszültség, nyugtalanság vagy nehezebb elalvás esetén. Nyáron limonádékba, gyümölcssalátákba vagy hideg teákba is kiváló.

A körömvirág szinte minden régi parasztkertben virágzott. Narancssárga szirmai nemcsak szépek, hanem értékes hatóanyagokat is tartalmaznak. A népi gyógyászatban régóta használnak belőle készült kenőcsöket a bőr ápolására, kisebb horzsolásokra és irritációk enyhítésére. Virágából tea is készíthető, amelyet sokan tisztító hatása miatt fogyasztanak.

A cickafark talán az egyik legismertebb magyar gyógynövény. Nagymamáink szinte minden nyáron gyűjtötték virágzó hajtásait. Teáját hagyományosan emésztési panaszok esetén itták, de a népi gyógyászatban különösen a nők gyógynövényeként tartották számon. Finoman szeldelt levelei és fehér virágai a rétek egyik legszebb díszei.

A lándzsás útifű sokszor magától nőtt a kertek szélén. Sokan gyomnövénynek tekintették, pedig levelei régóta ismertek a népi gyógyászatban. Köhögésre készített szirupok és teák egyik kedvelt alapanyaga volt, friss levelét pedig kisebb csípésekre vagy horzsolásokra is ráhelyezték.

A turbolya ma már ritka vendég a kertekben, pedig tavasszal az elsők között hajt ki. Finom, ánizsos aromája miatt levesek, saláták és tojásételek kedvelt fűszere volt. Friss levelei vitaminokban gazdagok, ezért hosszú tél után különösen becsülték.

A fehér ziliz magas termetével és halvány rózsaszín virágaival a kertek egyik legszebb gyógynövénye. Gyökerében és leveleiben nyálkaanyagok találhatók, amelyek miatt hagyományosan torok- és légúti panaszok esetén alkalmazták. Ma is számos gyógynövénykeverék fontos alkotóeleme.

Az izsóp ma inkább dísznövényként ismert, pedig egykor a kolostorkertek és a falusi porták megbecsült gyógynövénye volt. Illatos leveleit teákhoz használták, különösen megfázásos időszakban. Kék virágai rengeteg méhet és lepkét vonzanak, ezért a természetbarát kertek egyik legszebb növénye.

A borsmenta sem hiányozhatott a régi kertekből. Frissítő teája ma is az egyik legismertebb gyógynövényital. Sokan fogyasztják nehéz étkezések után, hiszen kellemesen frissítő, miközben a nyári melegben limonádék és hűsítő italok kiváló alapanyaga is.

A kapor nemcsak savanyúságok ízesítője volt. A népi gyógyászatban emésztést segítő növényként is ismerték, teáját pedig évszázadok óta fogyasztják. Virágzó ernyői számtalan hasznos rovart csalogatnak a kertbe.

Nagyszüleink kertjeiben ezek a növények nem külön ágyásokban sorakoztak. A veteményes, a gyümölcsfák és a gyógynövények természetes egységet alkottak. A körömvirág a paradicsom mellett nyílt, a lestyán a kút közelében zöldellt, a citromfű pedig a ház falát szegélyezte. A kert egyszerre adott élelmet, fűszert és gyógynövényt.

Talán éppen ezt a szemléletet kellene újra felfedeznünk. Nem szükséges hatalmas gyógynövénykertet kialakítani. Már néhány négyzetméteren is elfér a kakukkfű, a zsálya, a citromfű, a lestyán, a körömvirág és a cickafark. Ezek a növények kevés gondozást igényelnek, mégis hosszú éveken át szolgálhatják a családot.

A régi kertek nemcsak zöldséget és gyümölcsöt adtak, hanem tudást is. Olyan tudást, amely generációról generációra öröklődött, és amely ma ismét felértékelődik. A természet patikája ott lehet a saját kertünkben is – csak újra helyet kell adnunk neki.

Talán itt az ideje, hogy visszahozzuk kertjeinkbe ezeket az elfeledett növényeket. Nem csupán azért, mert szépek vagy illatosak, hanem azért is, mert emlékeztetnek bennünket arra, hogy az egészség sokszor egészen közel van hozzánk. Ott nő a kerítés mellett, a veteményes szélén vagy egy régi virágágyásban, és csak arra vár, hogy újra felfedezzük.

Megosztás

Az oldalon található információ kizárólag tájékoztatás céljára szolgál. Nem alkalmas diagnózis felállítására, és nem helyettesíti az orvosi kezelést. Egészségügyi problémával minden esetben forduljon szakemberhez.

Kapcsolódó cikkek