Gyógynövény

Kezdetben elsősorban étkezés céljából gyűjtögetett az ember növényeket és bogyókat. Csak később jött rá, hogy némelyik növény értékesebb, mint a többi, mivel ezekkel a növényekkel akár gyógyíthatnak is, enyhíthetnek bizonyos testi panaszokat. A tudást generációról generációra tovább adták, miközben az formálódott és folyamatosan bővült. Idővel a tudást le is jegyezték. Azt gondolnánk, hogy csak pár száz éve, pedig az egyik legrégebbi írásos emlék a gyógynövényekről még az ókori Egyiptomban íródott és Ebers-féle papirusztekercs néven híresült el. A papirusztekercs számtalan leírást tartalmaz betegségekről, tünetekről és több száz gyógynövényről. Nem csoda, hisz már az ókori Egyiptomban is komolyan vették a gyógyítás tudományát. Természetesen az ókori Hellászban és a Római Birodalomban is nagy hagyománya volt a gyógynövényekkel való gyógyításnak. Olyannyira, hogy kenőcsöket is készítettek a gyógynövényekből, továbbá számos gyógynövényekkel kapcsolatos feljegyzést és könyvet készítettek. A középkorban a gyógynövények termesztése és a gyógyítás leginkább az apácák és szerzetesek privilégiuma volt. A középkort sok szempontból úgy emlegetik, mint sötét középkor. Ez érthető annak tudatában, hogy a betegséget Isten büntetésének tartották, így a beteg embereket kitagadta a társadalom. Azokat a javasasszonyokat, akik a gyógyfüvek ismerői voltak, gyakran boszorkánynak kiáltották ki, mivel tudásukat földöntúli erőnek gondolták. Szerencsére idővel a gyógynövények ismerete szélesebb körben ismertté vált és az emberek másként gondolkodtak a gyógynövények ismerőiről. Manapság egyre terjed a gyógynövények iránti kereslet és azok alkalmazása. A gyógyszerekkel és kemikáliákkal szemben újra fénykorukat élik a természet kincsei.