A gyógynövények a kezdetektől fogva komoly szerepet játszanak az emberiség történetében. Egykor nagy tisztelet övezte azokat, akik a gyógynövények ismerői voltak. Manapság is érdemes tisztában lenni vele melyik gyógynövény mire való.
Kezdetben elsősorban étkezés céljából gyűjtögetett az ember növényeket és bogyókat. Csak később jött rá, hogy némelyik növény értékesebb, mint a többi, mivel ezekkel a növényekkel akár gyógyíthatnak is, enyhíthetnek bizonyos testi panaszokat. A tudást generációról generációra tovább adták, miközben az formálódott és folyamatosan bővült. Idővel a tudást le is jegyezték. Azt gondolnánk, hogy csak pár száz éve, pedig az egyik legrégebbi írásos emlék a gyógynövényekről még az ókori Egyiptomban íródott és Ebers-féle papirusztekercs néven híresült el. A papirusztekercs számtalan leírást tartalmaz betegségekről, tünetekről és több száz gyógynövényről. Nem csoda, hisz már az ókori Egyiptomban is komolyan vették a gyógyítás tudományát. Természetesen az ókori Hellászban és a Római Birodalomban is nagy hagyománya volt a gyógynövényekkel való gyógyításnak. Olyannyira, hogy kenőcsöket is készítettek a gyógynövényekből, továbbá számos gyógynövényekkel kapcsolatos feljegyzést és könyvet készítettek. A középkorban a gyógynövények termesztése és a gyógyítás leginkább az apácák és szerzetesek privilégiuma volt. A középkort sok szempontból úgy emlegetik, mint sötét középkor. Ez érthető annak tudatában, hogy a betegséget Isten büntetésének tartották, így a beteg embereket kitagadta a társadalom. Azokat a javasasszonyokat, akik a gyógyfüvek ismerői voltak, gyakran boszorkánynak kiáltották ki, mivel tudásukat földöntúli erőnek gondolták. Szerencsére idővel a gyógynövények ismerete szélesebb körben ismertté vált és az emberek másként gondolkodtak a gyógynövények ismerőiről. Manapság egyre terjed a gyógynövények iránti kereslet és azok alkalmazása. A gyógyszerekkel és kemikáliákkal szemben újra fénykorukat élik a természet kincsei.