Amikor valakinek eltávolítják az epehólyagját, a környezet általában megnyugtatóan legyint: „Ó, hát az nem is nagy dolog, sokan élnek nélküle.” És valóban, az ember túlél, működik, él tovább. De, mint minden szerv, amelyet a természet gondosan megalkotott, az epehólyagnak is volt feladata. És amikor ez a feladat kiesik, a szervezet igyekszik ügyesen, de sokszor döcögve átállni egy új működési rendre. Ennek vannak olyan következményei is, amelyekről ritkán beszélnek — pedig fontos volna.
Az epehólyag régi, rendes, szorgalmas kis raktárosként működött: gyűjtögette az epét, majd kiadta, amikor zsírosabb étkezés érkezett. Ha ez a raktáros nincs többé, az epe nem tud felhalmozódni, hanem folyamatosan csordogál a bélrendszerbe. Olyan, mintha egy csap picit mindig nyitva maradna. Ez elsőre talán ártalmatlannak tűnik, de a szervezet belső ritmusát megzavarhatja.
Egyik leggyakoribb következmény, amelyről az orvos ritkán mesél, az állandó, hirtelen jelentkező hasmenés. A folyamatosan csepegő epe ugyanis hígítja, ingerli a beleket. Van, aki ezt csak időnként érzi, van, aki minden étkezés után rohan a mellékhelyiségbe. És bizony ez az életminőséget rendesen megborítja. A régi öregek azt mondták: „Ha túl sok az epe a bélben, nem lesz nyugalom a testben.” És milyen igazuk volt.
A másik kevéssé ismert következmény az epesavvesztéses hasmenés, amikor az epesavak nem szívódnak vissza megfelelően, hanem irritálják a bélfalat. Ez puffadással, görcsökkel, csípő érzéssel is járhat. Sok ember évekig küzd vele anélkül, hogy tudná, valójában ez áll a háttérben.
Az epehólyag hiánya a zsírok felszívódását is megváltoztatja. A szervezet valójában sokkal kevesebb epét kap egyszerre, így a zsírbontás nehezebbé válik. Ezért fordul elő, hogy sok epehólyag-eltávolított ember érzi: bizonyos zsírosabb ételek után rosszul lesz, hányingere támad, vagy egyszerűen „nem bírja a gyomra”. A régi, jó falatok — szalonna, zsíros leves, sült hús — hirtelen ellenséggé válnak.
A kevésbé ismert következmények között ott van még a zsírban oldódó vitaminok felszívódásának csökkenése is. Ezek az A-, D-, E- és K-vitaminok. Mivel ezek felszívódásához hatékony epeműködés kell, hiányuk idővel észrevétlenül alakul ki.
Ennek jelei lehetnek: fáradékonyság, gyengébb immunrendszer, bőrproblémák, hajhullás, körömgyengeség, látási zavarok, vagy éppen ízületi fájdalmak. Az ember sokszor nem is sejti, hogy ez összefüggésben állhat azzal, hogy nincs már epehólyagja.
A következő, még kevésbé ismert következmény a bélflóra egyensúlyának zavara. A folyamatosan lecsorgó epe antibakteriális hatású — vagyis kiölhet bizonyos, a bélrendszer számára szükséges jó baktériumokat. Így idővel kialakulhat diszbiózis, amely fáradtságot, emésztési gondokat, puffadást, ételérzékenységet okozhat. A szervezet ilyenkor mintha új, lassabb ritmusra váltana.
A reflux is sokaknál jelentkezik vagy romlik epehólyag eltávolítása után. Ennek oka, hogy az epe nemcsak lefelé áramolhat, hanem bizony vissza is csoroghat a gyomorba, sőt, néha a nyelőcsőbe. Ez az ún. epés reflux, amely égetőbb, csípőbb és makacsabb is, mint a savas reflux. Gyakran összetévesztik vele, miközben egészen más kezelést igényelne.
És még egy érdekesség, amelyet ritkán említenek: sokan tapasztalnak érzelmi változásokat is. Az epe ugyanis a régi gyógyászatban a „harag, frusztráció és feszültség” szimbóluma volt. Amikor az epehólyag hiányzik, az érzelmi ingadozások könnyebben törnek felszínre. Az ember ingerlékenyebb, érzékenyebb lehet. A stressz pedig így még könnyebben megviseli az emésztőrendszert.
És mit lehet tenni? Szerencsére a természet ebben sem hagy magunkra. Vannak olyan gyógynövények, amelyek finoman szabályozzák az epét, megnyugtatják a beleket, helyreállítják az emésztést. Ilyenek például a cickafark, a máriatövis, az articsóka, a borsmenta vagy éppen a kamilla. Régen ezek nélkül egyetlen háztartás sem volt teljes — nem véletlenül.
A test epehólyag nélkül is megoldja a maga dolgát, de időt kér, türelmet és egy kis segítséget. És ha az ember figyel rá, meghallja a jelzéseit, akkor szépen, lassan új egyensúly születik benne.
Az epehólyag eltávolítása tehát nem világvége, de nem is mellékes esemény. Olyan, mint amikor egy régi házból kiszednek egy tartógerendát: a ház áll tovább, de másképp viselkedik. És nekünk, akik benne élünk, ehhez az új rendhez kell igazodnunk. Ha odafigyelünk, megértjük a testünk finom jelzéseit, és támogatjuk magunkat növényekkel, rendes ételekkel, békésebb életmóddal, akkor újra jól fogunk működni — méghozzá sokkal jobban, mint gondolnánk.
