Ha létezik olyan zöldség, amely méltatlanul kevés figyelmet kap, akkor a cékla (Beta vulgaris) biztosan közéjük tartozik. Élénk bordó színe, kellemesen édeskés íze és gazdag tápanyagtartalma miatt sokan a magyar kertek egyik legértékesebb ajándékának tartják. Nem véletlen, hogy egyre többen nevezik a „magyar aloe verának” is. Természetesen ez csupán egy szemléletes hasonlat, amely arra utal, hogy a cékla sokoldalú növény, és számos értékes tápanyagot tartalmaz.
A cékla évszázadok óta része a magyar konyhának. Nagyszüleink savanyúságként, levesként, salátaként vagy főzelékként fogyasztották, mert tudták, hogy nemcsak laktató, hanem tápláló is. Régen azt mondták:
„A cékla erőt ad a testnek, színt az arcnak és jókedvet a léleknek.”
Bár ezt a mondást még nem tudományos vizsgálatok ihlették, jól mutatja, milyen nagy becsben tartották ezt a szerény gyökérzöldséget.
A cékla egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy természetes nitrátokban gazdag. Ezek a szervezetben nitrogén-monoxiddá alakulhatnak, amely szerepet játszik az erek ellazulásában és a megfelelő véráramlás fenntartásában. Több kutatás szerint a cékla rendszeres fogyasztása egyes embereknél hozzájárulhat a normál vérnyomás támogatásához, ezért sokan beillesztik az egészségtudatos étrendbe.
A cékla emellett jelentős mennyiségben tartalmaz folsavat, C-vitamint, mangánt, káliumot és rostokat. Ezek a tápanyagok számos élettani folyamatban vesznek részt, a sejtek működésétől kezdve az idegrendszeren át egészen az immunrendszer normál működéséig.
Élénk bordó színét a betalainoknak nevezett természetes növényi festékanyagok adják. Ezek antioxidáns tulajdonságú vegyületek, amelyek segítenek megvédeni a növényt a környezeti hatásoktól. A kiegyensúlyozott étrend részeként fogyasztva ezek az anyagok is hozzájárulhatnak szervezetünk antioxidáns beviteléhez.
A népi gyógyászatban a céklát gyakran tavasszal és ősszel fogyasztották. Úgy tartották, hogy ilyenkor különösen jól illeszkedik a változatos étrendbe. Sokan készítettek belőle frissen préselt levet, mások mézzel vagy almával együtt reszelték salátának.
A céklalé napjainkban is egyre népszerűbb. Sokan reggel vagy délelőtt fogyasztanak belőle egy kisebb pohárral. Erőteljes íze miatt gyakran almával, sárgarépával vagy egy kevés citromlével keverik. Ez nemcsak finomabbá teszi az italt, hanem még változatosabb tápanyagforrást is biztosít.
A cékla rostjai támogatják az emésztést, ezért rendszeres fogyasztása jól illeszkedik a rostban gazdag táplálkozásba. A rostok hozzájárulnak a bélrendszer megfelelő működéséhez és hosszabb ideig tartó teltségérzetet biztosíthatnak.
A sportolók körében is kedvelt zöldség. A természetes nitrátok miatt sokan edzés előtt fogyasztanak céklalevet, mert egyes kutatások szerint javíthatja az izmok oxigénfelhasználásának hatékonyságát. Ez azonban nem mindenkinél jelentkezik azonos mértékben.
A cékla a konyhában rendkívül sokoldalúan felhasználható. Készülhet belőle leves, saláta, köret, fasírt, krém, smoothie vagy akár sütőben sült zöldség is. Savanyítva szinte minden magyar háztartásban ismert, de egyre többen készítenek belőle céklalekvárt vagy fermentált céklát is.
A régi kertészek különösen szerették ezt a növényt, mert jól tárolható volt. Homokba rétegezve akár egész télen friss maradt, így a hideg hónapokban is értékes zöldséget biztosított a család számára.
Kevesen tudják, hogy a cékla levelei is ehetők. A fiatal levelek salátába keverhetők, az idősebbek pedig a spenóthoz hasonlóan párolhatók. Így a növény szinte minden része felhasználható.
A népi bölcsesség szerint:
„A kert legnagyobb kincsei sokszor a legegyszerűbb növények.”
A cékla ezt tökéletesen bizonyítja. Nem egzotikus, nem ritka és nem drága, mégis olyan értékes tápanyagokat kínál, amelyek miatt méltán tartozik az egészséges étrend fontos elemei közé.
Érdemes tehát gyakrabban helyet adni a céklának az asztalunkon. Nem azért, mert csodaszer lenne, hanem mert egy olyan ősi zöldség, amely generációkon át bizonyította értékét. Levesként, salátaként, sült zöldségként vagy frissen préselt lé formájában egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy étrendünk színesebb, változatosabb és tápanyagokban gazdagabb legyen.
A természet sokszor nem a távoli országok különlegességeiben rejti legnagyobb ajándékait, hanem azokban a növényekben, amelyek évszázadok óta ott teremnek a kertjeinkben. A cékla ilyen ajándék: szerény, mégis rendkívül értékes. Talán itt az ideje, hogy újra felfedezzük, és megadjuk neki azt a megbecsülést, amelyet elődeink még természetesnek tartottak.
