A kelbimbó méregtelenít, rákellenes, csökkenti a koleszterint, gyulladáscsökkentő hatása pedig hasznos lehet a reuma megelőzésében.
Sokan nem szeretik állítólagos kénes íze miatt. Ha megfelelő ideig főzzük, akkor ezt az ízt nem érezzük és nagyon finom ételeket lehet belőle készíteni.
A kelbimbó főzve, párolva sokféleképpen elkészíthető. Levesként, főzelékként, köretként, rakott ételként önállóan és más zöldségfélékkel együtt is ajánlható. A párolás a bimbók méretőtől függően, 6-12 percet vesz igénybe. Vigyázzunk, hogy ne főzzük túl. A túlfőzés biztos jele az a kénes szag, amit az ilyenkor felszabaduló vegyületek okoznak.
A kelbimbó a brokkoli, kelkáposzta, karfiol, káposzta mellett az egészséges táplálkozás fontos alapanyaga! A fertőző betegségek ellen védekezz sok zöldség és gyümölcs fogyasztásával. Hatékonyan erősítheted immunrendszered, számos betegségtől megvédenek, miközben még a túladagolás veszélye sem áll fenn.
A vastag nyélen ülő kicsi gömböcskék színe, íze emlékeztet a kelkáposztáéhoz, de íze annál is lágyabb, a rostjai is finomabbak. Egész évben kapható, hiszen jól lehet tárolni.
Ha piacon vásároljuk, figyelni kell arra, hogy élénkzöld színű, foltmentes bimbók legyenek. Az apróbb bimbók zsengébbek, kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbakról a külső leveleket le kell szedni.
Ha saját kertünkben tudunk kelbimbót termeszteni, legjobb sokáig a száron hagyni, hiszen enyhébb teleket akár át is vészel, mert nem érzékeny a fagyra, sőt az íze így még finomabb és édesebb. Mindig csak annyit szedjünk le, amennyit el is fogyasztunk egyszerre.
Kelbimbó történelem
Kelbimbó vagy bimbóskel egyesek szerint a Földközi-tenger mellékéről, mások szerint Kínából származó növény. A XIII. században már Németalföldön, a mai Belgium területén termesztették, majd egész Észak-Európát meghódította, hiszen leginkább a 20 fok körüli hőmérsékletet kedveli, ekkor terem a legjobban. A XIX. században, a francia telepeseknek köszönhetően jutott el Amerikába.
A kelbimbó gyógyhatása
Táplálkozáskutatók, orvosok a nagyon értékes növények közé sorolják, mivel a benne található vitaminok, ásványi anyagok, vegyületek támogatják a szervezet természetes védekező rendszerét.
A kelbimbóban megtalálható a szulforafán, ami élénkíti a méregtelenítést végző enzimek munkáját, a lehetséges rákkeltő anyagoktól gyorsabban megszabadítja a szervezetet. Ezt úgy éri el, hogy segíti a májban a méregtelenítő enzimek termelését. Ez a szerep nagyon fontos a mérgező anyagok által okozott mellrák megelőzésében, valamint a bélben keletkező rákos sejtek elhalásában.
Amerikai és francia kutatók által végzett kísérletek szerint a szulforafán képes elpusztítani a fekélyek okozásáért felelős Helicobacter pylorit. Mivel a növények más-más mennyiségben tartalmazzák ezt az anyagot, ezért legjobb és leghatásosabb a csírákat fogyasztani, mert ebben a szulforafán koncentráltan található.
Segít a mellben keletkezett rákos sejtek burjánzásának megállításában, állatkísérletekben pedig bebizonyosodott, hogy még a genetikai háttér alapján kialakuló rák kockázatát is képes csökkenteni.
A kelbimbó erős rák ellen védő hatását egy másik összetevővel, a glükozinoláttal is magyarázzák. Ebben a zöldségben 2-3-szor annyi glükozinolát található, mint a vörös káposztában.
A lakosság körében végzett tanulmányok, de az állatkísérletek is egyértelműen mutatják, hogy brokkoliban, kelbimbóban, káposztában, kelkáposztában, karfiolban gazdag táplálkozás csökkenti bizonyos rákos megbetegedések előfordulását. Ilyen a tüdő-, vastagbél-, mell-, petefészek- és húgyhólyag-rák.
A kelbimbó magas C-vitamin tartalma segíti az immunrendszer működését, de a kollagén-termelést is, tehát számos előnye mellett még a bőr öregedését is lassítja. Jelentős mértékben csökkenti a szívbetegségekben, agyi katasztrófában és rákban történő elhalálozás kockázatát. A kelbimbóban nagy mennyiségben található A-vitamin és béta karotin, melyek együtt kiválóan védik szervezetünket a fertőzésektől.
A kelbimbó bőven tartalmaz emészthető és nem emészthető rostokat, mégpedig körülbelül egyforma arányban. A rost egyrészt jóllakottságérzetet kelt, másrészt védi is bélrendszerünket.
A kelbimbóban és más zöld színű zöldségekben található az indole-3-karbinol, amely védi ereinket és szívünket, szabályozza a koleszterin-szintet.
Az indole-3-karbinol hatását Firestone és társai először prosztata daganatoknál tanulmányozták. Patkányokon bebizonyította, hogy az indol-3-karbinol gátolja a daganatos sejtek növekedését. További kísérletekben pedig ugyanezt tapasztalták a női nemi szervekre és a vastagbélre vonatkozóan is.
A kelbimbó valóságos raktára az értékes tápanyagoknak. Vitamintartalma (A, B1, B2, B6, C, E és K), valamint ásványianyag-tartalma (mangán, vas, réz, foszfor, folsav, triptofán, magnézium, kálium) különösen kívánatossá teszi. Kiemelkedően sok benne a béta-karotin is. Rosttartalma megkönnyíti az emésztést, és karbantartja a vastagbelet. Mint más káposztafélében, a kelbimbóban is sok a kéntartalmú növényi hatóanyag, amely a méregtelenítésben szerepet játszó enzimek termelődését serkenti. Magas folsav- és kalciumtartalma miatt fogyasztása várandós anyukáknak is javasolt. Gyulladáscsökkentő hatása hasznos lehet a reuma megelőzésében.