A csipkebogyó gyógyító hatását már 2000 éves írásos emlékek is tanúsítják. A nemzettségben több mint 100 fajta található meg, amelyek közül sokat vadon is fellelhetünk trópusi hegyvidékeken és az északi hegyekben.
Csipkerózsa a gyűjtőneve a vadon élő rózsafajtáknak, de bogyóra emlékeztető termése miatt csipkebogyónak nevezik a Rosa Canina nevű gyógynövényt, amely számos betegségre alkalmazható.
Népies nevei: Kutyarózsa, csipkerózsa, vadrózsa, hecserlifa, tüskefa, csipkebokor, sipke, csitkenye, hecsedli, hecse(m)pecs, seggvakaró.
A Rosa Canina egy Európában őshonos cserje, amely akár két méter magasra is megnőhet, és hajtásait horgas tüskék szegélyezik. Apró, 3-5 cm-es virágai fehér vagy rózsaszínűek, május végén nyílnak tömegesen.
A virágzás után fejlődnek ki az álbogyótermések, amelyek 1-3 cm nagyságúak, majd augusztus végétől érnek be, ekkor piros színt öltenek magukra. A piros bogyón belül találjuk az oly értékes csipkehúst, és az úgynevezett aszmagot, amely sárgás színű és szögletes formájú, így a kettéhasított és a termésétől megfosztott bogyót hívják csipkehúsnak.
A csipkebogyónak magasabb a C-vitamin tartalma, mint a paprikáé, vagy a citromé, így az egyik legjobb C-vitaminforrás is egyben!
A csipkebogyóban találhatók a C-vitaminon kívül, illóolajok, cserzőanyagok, növényi savak, pektin, flavonoidok, és ásványi sók, magnézium, vas, jód, A-, B-, K-, és P-, vitamin.
Csipkebogyó történelem
Már az ókori népek is felismerték a csipkebogyó gyógyító hatását, ők főként a sorvadásos betegségek ellen alkalmazták a növény termését.
A Bibliában a csipkebokor Mózes elhívatását jelképezi. A középkorban a lángoló, de el nem égő csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki Jézus anyjává lett és mégis érintetlen maradt. A barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe lett.
Gyógyászati felhasználása
A gyógyászatban frissítő íze, magas C-vitamin- és más (B1-, B2-, K-, P-) vitamin-, valamint ásványi anyag- és nyomelem tartalma miatt használjuk. A felaprított és szárított gyümölcsből készült tea reggel élénkítő hatású, nyáron hidegen, télen pedig melegen fogyasztandó.
A növény gyógyhatásai
Erősíti az immunrendszert, és mivel magas a C-vitamin tartalma remek antioxidáns is, védi a sejteket, és segít lebontani a zsíros élelmiszereket.
Serkenti a mellékvese működését, vesekő, vesehomok esetén kiváló vízhajtó is, ezen kívül epe és máj működés zavarainál is fogyaszthatjuk! Csökkenti a koleszterinszintet, rendszeres fogyasztása egyensúlyban tartja a pajzsmirigyet és pótolja a szervezet számára szükséges jód mennyiségét, mivel természetes formában tartalmaz jódot.
Magas a növény pektin- és csersavtartalma - így hasmenés ellen is fogyasztható. Található benne még B2-vitamin, fenolvegyületek, valamint kis mennyiségben A-, K- és P-vitamint is tartalmaz.
A csipkebogyó alkalmazása
A két féleképpen is készíthetünk belőle teát. Hideg vízben áztatjuk egy egész éjszakán át a termést, majd így fogyasszuk el (megőrzi a C-vitamin tartalmát). Vagy forraljunk fel vizet és ebben főzzük a termését 3-5 percig (így sok vas, magnézium és ásványi só oldódik ki).
Elkészíthetjük úgy is, ha az éjszakai áztatás után a visszamaradt csipkehúst 3-5 percig forraljuk. Így kiázik belőle a C-vitamin és az ásványi anyagokat is megmentjük. A teakészítéshez zománcozott vagy üvegedényt használjunk és csak műanyag szűrővel szűrjük le a teát!
Készíthetünk még belőle csipkebogyó lekvárt, csipkebogyó szörpöt és bort is. Nagyon finom és egészséges, de ma már arckrém, fürdőolaj és bőrfeszesítő zselé is készül belőle.
Intelmek
Illatos rózsák terméseit ne használjuk fel teákhoz, mert néhány esetben allergiás reakciót váltanak ki.
