Bizonyára mindenki találkozott már a vadrózsa áltermésével, a csipkebogyóval.
A csipkebogyó (csipkerózsa) a rózsafélék családjába tartozó 1-3 m magas tüskés cserje, mely Európában honos, de már ősidők óta gyógyít világszerte. Gyógyító hatásait az ókori népek már felismerték, a Bibliában is fontos szerepet kapott; Mózes elhívatását jelképezte. A középkorban pedig a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, és a gyógyítással szoros kapcsolatba került.
A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is található benne, de C-vitamin tartalmáról híres leginkább. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére. A csipkebogyót leggyakrabban teaként használjuk, de készíthető belőle szörp, lekvár, likőr, befőtt, pálinka, limonádé, bor, sőt a magjából csipkebogyóolajat is készítenek. Szárított, őrölt bogyóit joghurtokba is keverhetjük.
A csipkebogyó enyhe vízhajtó hatású. Szabályozza az erek áteresztőképességét, erősíti az érfalakat, ezáltal gyorsítja a véráramot. Ennél fogva érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére, kezelésére használható.
A csipkemag E-vitamin tartalma magas, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható.
A csipkevirág szirmai enyhe hashajtó, míg a levelei hasfogó hatással rendelkeznek.
A csipkebogyóból liszt is készíthető, amely a reformkonyha egyik népszerű alapanyaga, fehérjét, szénhidrátokat, rostanyagokat és csekély mértékben sót is tartalmaz.
A csipkebogyó hosszabb ideig történő tárolására a legegyszerűbb megoldás, ha húsdarálón megőröljük, és az így nyert törmeléket hirtelen megszárítjuk. Ezzel C-vitamin-tartalmát is megőrizhetjük a téli időszakra.
Tudd meg, hogy nagyszüleink univerzális csodagyógyszeréből, milyen finomságokat készíthetünk. Ehhez az aprócska bogyóhoz mindenki hozzájuthat az őszi hónapokban akár egy családi kirándulás alkalmával is.