A tavaszi kankalin, latin nevén Primula veris, apró, évelő növény, amelynek a földfeletti levélrózsákból kinövő hosszú szárán nyíló halványsárga virágai édesen illatoznak. Általában a tavasz legjellegzetesebb hírnöke, virágai február és március fordulóján nyílnak. Ismertek a színes változatai, ám a kankalint nem lehet egyszerűen megszelídíteni, ha elültetjük otthon a kertünkben egy idő után “elvadul”, és ismét az a gyöngéd sárga virág lesz belőle.
A tavaszi kankalin eredetileg Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Kis-Ázsiában honos növény volt, de napjainkban már mindenhol megtalálható, ahol megfelelő körülmények állnak rendelkezésre a növekedéséhez: nap vagy félárnyék, kellő nedvességtartalom, és a műtrágya teljes hiánya. Éppen a műtrágya egyre terjedő használata az oka annak, amiért nálunk, a természetben egyre kevesebb látható ebből a törékeny és kecses virágból, és ez az oka annak, hogy bizonyos országokban védett növény.
A kankalin minden része ehető, és kiváló alkotóeleme a tavaszi salátáknak, amelyek felfrissítik és megtisztítják szervezetünket. Virágait rendszerint kandírozzák, és finomságok díszítésére használják. Gyógyítás céljából a virágait, a szárát és az ánizs illatú gyökereit is fel lehet használni. A kankalin föld alatt növekvő részei nagy mennyiségben tartalmaznak szaponinokat és illóolajokat, amelyek pozitív hatással vannak a köhögésre, a bronchitiszre, valamint a felső légúti gyulladásokra. Ánizzsal, édesköménnyel és martilapuval összekeverve a kankalin gyökere gyakorlatilag minden megfázásos köhögés ellen hatékonyan használható. Segíti a felköhögést, és ezzel egy időben víztelenít, ezáltal megakadályozza, hogy a vér visszaáramoljon a tüdőbe, ami erős, ingerült köhögés esetén, főleg szívbeteg idős embereknél gyakran előfordul. A kankalin gyökere vizelethajtó hatású, ezért kiválóan alkalmazható húgyhólyag problémák, húgykő, reuma és köszvény kezelésekor.
A növény egészéből készített főzetet neuralgikus fejfájásnál, valamint a menstruációs ciklustól függő, ismétlődő migréneknél (az ún. premenstruációs szindróma kísérő tünete) szokás használni. A kankalin nyugtatja az idegrendszert, segítséget nyújt álmatlanság, rémálmok, melankólia és depresszió esetén. Jellegzetes női növényként tartják számon, és bizonyos állítások szerint “hisztériára hajlamos egzaltált értelmiségi nőknek” kiváltképpen jót tesz. Ezért a kankalin használata rendkívül alkalomszerű, különösen a klimax ideje alatt és a menstruációs kedélyállapot változások idején ajánlatos a használata. A kankalinból főzött teát tavasszal érdemes leginkább fogyasztani, mert erősíti a szervezetet, és tisztítja a vért.
A szétmorzsolt kankalin leveleket külsőleg friss sebek kezelésére, a virágokból készített kenőcsöt sebgyógyításra lehet használni, de a száraz, megégett bőrrel is csodákat tesz. A kankalinkrém és arcvíz jótékonyan hat a ráncok, a pigment-foltok és egyéb bőrproblémák ellen. A virágok vizes oldata kíméletesen tisztítja a bőrt, és eltünteti az aknét.
A kelták idejében a kankalint a “manók növényeként” tisztelték, amely erősíti az elmét, a szépséget, a vitalitást és a termékenységet. Különböző rituálék alkalmával használták a növényt, pl. testtisztításkor, a gonosz elleni védekezéskor, a szeretetteljes és biztonságos otthon megteremtésekor. A pogány mitológia szerint a kankalin a halhatatlanság és az örök boldogság növénye. A kereszténység később átvette ezt a hagyományt, és ma úgy tartják számon, mint a növényt, amely megnyitja az utat az égiekhez. Valószínűleg innen származik a népi elnevezése is: Szent Péter kulcsa, azaz kulcs a mennyországba.
Ha most tavasszal abban a szerencsében lesz része, hogy lát kankalint, hajoljon le, szagolja, esetleg meg is kóstolhatja, és lehet, hogy meghallja a manók nevetését, és ez után sokkal könnyedebben jár majd a világban. /Tereza Viktorova/
