A levendula egyszerre dísz, illat és gyógynövény. Könnyű termeszteni, még könnyebb megszeretni – de ha valóban ki akarjuk hozni belőle a legtöbbet, számít a szedés ideje, a szárítás módja és az, hogyan használjuk fel. A jó levendula nem véletlenül jó: egy kis odafigyelésen múlik.
A szedés időpontja alapvető. Akkor érdemes vágni, amikor a virágok többsége már kinyílt, de még nem kezdtek el hullani. Ez általában a virágzás eleje–közepe, napsütéses, száraz időben, lehetőleg késő délelőtt. A reggeli harmat ekkorra már felszáradt, az illóolaj-tartalom viszont még magas. Ha túl korán vágjuk, gyengébb lesz az illat; ha túl későn, a virág szétesik, és veszít az erejéből.
A levágott szálakat érdemes kisebb csokrokba rendezni. Nem túl nagyba: a levegőnek járnia kell köztük. A csokrokat lazán kössük össze, majd fejjel lefelé, árnyékos, jól szellőző helyen akasszuk fel. A közvetlen napfény nem barát: kifakítja a színt és csökkenti az illóolajok mennyiségét. A száradás általában egy-két hét, attól függően, milyen a levegő páratartalma.
A jól megszáradt levendula virága morzsolható, de nem porlik. Ekkor lehet a virágokat lefejteni a szárról, és légmentesen záródó üvegben vagy vászonzsákban tárolni. A fénytől és nedvességtől védeni kell, mert ezek rontják az illatot és a minőséget.
A felhasználás területe meglepően széles. A legismertebb hatása a nyugtatás. A levendula illata segíthet csökkenteni a feszültséget, támogatja az elalvást, és kiegyensúlyozza az idegrendszert. Egy kis vászonzsákba töltve – párna mellé téve – sokaknak bevált, egyszerű megoldás az esti lecsendesedéshez.
Teaként is használható. Ilyenkor egy teáskanálnyi szárított virágot forrázunk le, majd néhány percig állni hagyjuk. Íze jellegzetes, enyhén virágos, kissé kesernyés. Emésztési panaszoknál, puffadásnál is segíthet, nemcsak az idegekre hat.
Külsőleg szintén hasznos. Fürdővízbe szórva vagy főzetként hozzáadva lazítja az izmokat, oldja a feszültséget, és a bőrt is nyugtatja. A levendulás fürdő nem luxus, inkább egy jól bevált, egyszerű regeneráló módszer.
A konyhában óvatosan kell bánni vele, de kis mennyiségben különleges ízt ad. Süteményekhez, mézhez, szörphöz adva finom, karakteres aromát kölcsönöz. Itt a kevesebb több: a levendula könnyen elnyomja a többi ízt, ha túlzásba visszük.
Rovarriasztóként is ismert. A szekrénybe tett levendulazsák nemcsak illatosít, hanem segít távol tartani a molyokat. Ez egy régi, mégis ma is működő megoldás, amely nem igényel semmilyen vegyszert.
A levendula ereje nem abban van, hogy gyors, látványos hatást ad. Inkább abban, hogy finoman, következetesen támogat. Ha jól szedjük, jól szárítjuk és mértékkel használjuk, akkor hosszú ideig megőrzi azt, amiért annyira szeretjük: a tiszta, nyugtató, rendező hatását.
