Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény, mely az ókori görögök szerint serkenti az agyműködést.
Ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. Később a szerelmesek hűségének a jelképe lett, s mint a hűség és a tisztaság jelképe, a mai napig az esküvői asztalok gyakori dísze.
Az alföldi tanyavilágban még a legszegényebb családoknál is volt legalább egy cserép rozmaring, melyből a búboskemence tetejére szórtak pár levelet, hogy kellemes illatú legyen a lakás.
Népies nevei: rosmarin, antosfű, szagos rozmaring, illatos rozmaring.
Illóolaja felhasználható fájdalomcsillapítóként reumás kezeléseknél, bedörzsölve javítja a vérkeringést. A leveleiből főzött gyógytea epe- és vizelethajtó, idegerősítő és étvágyjavító, bár inkább csak teakeverékek alkotórészeként alkalmazzák.
Fűszerként a konyha nélkülözhetetlen kelléke. Fűszerként illik a bárány- és vadhúsokhoz, az olaszos ízekhez, burgonyához, és kiválóan harmonizál a zöldségételekkel
Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.
A rozmaring levele illóolajat, cser- és keserűanyagokat, flavonoidokat, triterpénsavakat valamint triterpénalkoholokat tartalmaz. A gyógyászatban alkalmazott rozmaringolaj szinte kizárólag terpénekből áll, egyik fő alkotóeleme a kámfor.
A rozmaring a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában őshonos, ahol még most is vadon él. Ezeken a helyeken számtalan típusa, változata alakult ki, melyek akár országonként is változhatnak. Nálunk vadon nem fordul elő, mert a téli hideget nehezen viseli. Melegigényes. Termesztésével ott érdemes foglalkozni, ahol az évi átlaghőmérséklet meghaladja a 10-15 °C-ot és a téli fagyok nem érik el a mínusz 10 °C-ot.
A középkori orvosok erősen hittek abban, hogy a növény védelmet nyújt a pestis ellen, így aztán amikor a 1603-ban a bubópestis fél Európát kiirtotta, a rozmaringkereslet annyira fellendült, hogy aranyárban lehetett csak a növényhez jutni.
A rozmaring hazai története Árpád-házi Szent Erzsébetig nyúlik vissza: a leveléből készült, a 17. és 18. században Európa-szerte népszerű illat- és gyógyszer, a „magyar királyné vize" (Aqua Regináé Hungáriáé) néven volt ismert.
Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek, (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.
A rozmaringot használhatjuk hajunk sötétítésére, valamint hajkondicionálóként, illetve erősítőként is.
A rozmaring kiváló étvágygerjesztő, emésztést javító, frissítő, serkentőleg hat a központi idegrendszerre és fokozza a vérellátást. Ismeretes jó görcsoldó, baktériumölő tulajdonsága, de alkalmazzák menstruációs, változókori panaszok, vérkeringési zavarok esetén is. Fejfájás ellen szintén javallott.
Rozmaring tea készítése
1 csésze forrásban lévő vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi összevágott rozmaringlevelet, majd 10 perc elteltével szűrjük le. Naponta 2-3 csészényit fogyasszunk.
Tinktúrát alkoholos áztatással nyerhetünk belőle, amiből alacsony vérnyomás ellen naponta 5 ml fogyasztandó belőle.
Mind belsőleg, mind külsőleg alkalmazható.
Belsőleg csak kizárólag orvosi javaslatra és csak nagy körültekintéssel lehet felhasználni a rozmaring illóolaját. Terheseknél ellenjavallt, mert vetélést okozhat! Alkalmazását kerülni kell magas vérnyomás és epilepszia esetén, valamint gyermekeknél 3 éves kor alatt!
rozmaring, fájdalomcsillapítás, reumás kezelés, gyógynövényes bedörzsölés, gyógyító növények, gyógynövények, bubópestis, étvágygerjesztő, emésztést javító, frissítő, idegrendszer vérellátása, görcsoldó, baktériumölő, menstruációs fájdalmak, klimax, változókori panasz, vérkeringési zavar, fejfájás 
