A pasztinák értékesebb, mint a többi gyökérzöldség. Magas fehérje- és ásványisó-tartalma miatt érdemel említést, de a benne található C-vitamin-mennyiség sem elhanyagolható. Fogyasztása kedvező hatással van a gyomor- és emésztési bántalmakra, jótékonyan hat a légzésre.
Népies nevei: fehérrépa, peszternák, paszternák, olaszrépa, latin nevéből pasztinák, helytelenül édesgyökérnek is nevezik.
A népgyógyászatban elsőrendű erősítőként tartották számon, amellyel idős, legyengült, lábadozó betegeket gyógyítottak. Az erősen lesoványodott, étvágytalan, esetleg tbc-s betegeknek már a tizenkilencedik században is tejben főtt pasztinákot adtak gyógyszerként.
Kiváló rost-, B- és C-vitamin forrás. Magas fehérje- és ásványi anyagtartalma (vas, kalcium és foszfor). A gyökér keményítőt, fehérjét és pektint is tartalmaz.
Az ernyősvirágzatúak rendjébe tartozó pasztinák, vagy paszternák) manapság méltatlanul mellőzött gyökérzöldségünk. Felhasználhatósága megegyezik a burgonyáéval, ennek ellenére sokan petrezselyemhez hasonlóan használják.
Pasztinák történelem
A pasztinák Eurázsiában őshonos. Fás, kemény gyökerű vad változata a Földközi-tenger partjaitól Szibériáig napjainkban is előfordul.
A XVI. századra már Európa-szerte ismerték és használták ételek édesítésére. A burgonya Európába érkezése előtt főzve és sütve is fontos népeledel volt. Fogyasztása erősen visszaesett az édesebb sárgarépa és a burgonya megjelenésével.
Termesztésével valószínűleg a rómaiak foglalkoztak először, de megemlítik a görög leírások is. Egyes írásokban a pasztinákot, mint egyfajta sárgarépaként említik.
Az ókori orvos gyomorbajok enyhítésére is ajánlotta. Rákos fekélyekre, asztma ellen javasolta.
A pasztinák vadon élő alakja rétek, legelők, szántók, utak széle, árkok és gyomtársulások lakója. Leginkább az üde vagy közepesen száraz, mély rétegű, nitrogénben és káliumban gazdag vályogtalajokat kedveli.
A pasztinák gyógyhatása
A növényi rostok azzal, hogy élénkítik a bélműködést csökkentik a koleszterinszintet (a szervezetben rövidebb ideig tartózkodó székletből kevesebb koleszterin tud visszaszívódni), s szabályozza a vércukor-tartalmat is. Kalcium- és foszfor tartalma jótékonyan befolyásolja a csont anyagcseréjét, illóolaj-tartalma révén pedig vizelethajtó, görcsoldó.
A pasztinák legelőnyösebb tulajdonsága a vizelethajtó hatás, ennek köszönhetően húgyúti fertőzések esetén átöblítőként, valamint vesehomok kezelésére és megelőzésére is alkalmas, segít elhajtani a kisebb veseköveket. Tisztítja a vesét és az epét, elősegíti a gyomor és az emésztőrendszer működését. Szélhajtó hatású, megakadályozza a puffadást. Vízható hatása révén csökkenti az ödémát. Jó lázcsillapítónak is bizonyult, sőt, a nemi szervek és nemi mirigyek alulműködése (pl. erekció zavara) ellen is használ a növény.
Felhasználási javaslatok
Használhatjuk minden olyan étel elkészítéséhez, amelybe petrezselymet használnánk. Az ételnek édeskés ízt ad, de kevesebb kell belőle. A gyökérből nyert anyagokat a likőriparban használják ízesítőként.
Sós ételekhez, hús- és zöldséglevesekbe, babos ételekbe, salátákba különleges, fűszeres ízvilága miatt kis adagokban megéri kipróbálni. Elkészítésekor a szokásosnál több sót kell használni.
A burgonyát is lehet vele helyettesíteni. Készíthetünk belőle csipszet és pürét is. Remekül aszalható, száradtan is fehér marad.
A gyökér íze semleges, enyhén édeskés. Sótlanul megfőzve édességek alapanyaga lehet – a túlfőzött paszternák viszont rostjaira esik szét és kesernyés ízű lesz.
Mivel ízanyagainak jelentős része közvetlenül a héj alatt található, a hámozás csökkenti az íz erősségét.
Levele viszont nem ehető a benne található hangyasav miatt. A levél érintése bőrgyulladást okozhat, komposztnak viszont kiváló.
A pasztinákot, ha a földben hagyjuk télére, áttelelés közben a fagy hatására keményítőtartalma cukorrá alakul. Olyan területeken is kiválóan terem, ahol a petrezselyem csak sínylődne.
pasztinák, paszternák, hangyasav, puffadást gátló, vizelethajtó, vesehomok, vesekő, epetisztító, emésztőrendszer, bélműködés, puffadás, szélhajtó, görcsoldó, anyagcsere javítása 
