A hagyományos fejes saláta (Lactuca sativa) mérsékelt égövi egy- vagy kétéves növény, az őszirózsafélék családjába tartozó, tömött, szorosan egymásra tapadó, rikító zöld színű levélzöldség.
Egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényünknek. A saláta gyűjtőnéven szereplő zöldségfélék közül ez a legkedveltebb.
C-vitamint, sok B-vitamint, (B1-, B2-, B6-vitamint) meszet, fehérjét, kalciumot, káliumot, foszfort, karotint, magnéziumot és vasat tartalmaz.
Íz anyagai jó hatással vannak a gyomor működésére, ritkán főzelék készítésére is felhasználjuk. Cukorbetegek, túlsúlyosak is fogyaszthatják.
Saláta történelem
A fejes salátát hazánkban a XVII. század óta ismerik és termesztik, azonban a zöldség története jóval régebbre nyúlik vissza. Már az ősidőkben is fogyasztottak egyes vad saláta féléket, de az ókori Egyiptomban már termesztették is. Ekkor még leginkább a magjában található jótékony olaj miatt. Sőt a fáraók sírjában is találtak saláta magokat, amelyek arra utalnak, hogy nélkülözhetetlen tápláléka volt az akkor élő embereknek is.
Az ókori Görögországban borral és mézzel ízesítve nyersen fogyasztották. Hazánkban a Nyugat-Európában, Franciaországban tovább nemesített fajta az 1600-as években terjedt el. A XIX. századtól Angliában és Franciaországban fejlesztették ki az intenzív, üvegházas termesztés technológiáját.
A fejes saláta a Földközi-tenger környékén régóta fogyasztott zöldségnövény. Őse, a vadon nálunk is előforduló, jelentős mennyiségű keserűanyagot tartalmazó, és fejet nem képező keszegsaláta (Lactuca serriola), amely nagyobb tömegben Egyiptomban és Elő-Ázsiá-ban található.
A keszegsaláta a levélsaláták ősanyja. Bár gyom, alternatív salátaként fogyasztható. A növény friss levele, virága ehető, az idősebb növény levele azonban keserű. Magyarországon is fellelhető növény.
Amerikában a Hopi indiánok pipából szívták a növény leveleit, valamint a növény szárából karcolással kinyert gyantát. Használták dohányként illetve rituális szertartásokon illetve elalvás előtt,hogy álmaikon keresztül kapcsolatba lépjenek a természetfeletti világgal.
4500 éves,a növényt ábrázoló falfestmények feltárásából arra következtethetünk,hogy a salátafélék termesztése egészen az óegyiptomiakig nyúlik vissza.
Az első írásos emlékek Hérodotosz-tól maradtak ránk. Az ő beszámolója szerint a perzsák asztalán találkozott először salátával, ie. 550-ben. Megemlíti a növény nyugtató hatását és termesztett változatokról is említést tesz. Arisztotelész és Galen mint közkedvelt csemegét említi. Augustus császár valószínűleg ennek a növénynek köszönheti egy súlyos betegségből való felgyógyulását. Oltárt is emelt a növény gyógyhatásának tiszteletére.
A tejnedvet az egyiptomiak kifejezetten afrodiziákumként használták. Külsőleg alkalmazva szemölcsirtóként ismert.
A fejes saláta gyógyászati felhasználása
Jelentős mennyiségben találhatók leveleiben különféle szerves savak, mindenekelőtt almasav, citromsav, borostyánkősav, valamint kis mennyiségben oxálsav. Jellegzetes ízét a kissé kesernyés laktucin adja.
Íz anyagai jó hatással vannak a gyomor működésére, segít az emésztési zavarok legyőzésében.
A zöldsaláta tejnedvében tartalmazza a laktán nevű keserűanyagot, amely nyugtatólag hat az idegrendszerre, enyhíti a fejfájást, az alvászavarokat, a szorongást, részt vesz a csontok és az izomzat megfelelő fejlődésében.
A salátának 95 %-os a víztartalma, de a maradék öt százalék értékes tápanyagokat tartalmaz. Minél zöldebb, annál jobb, mert annál több klorofill van a leveleiben. A növényi színanyag segíti szervezetünket a vérképzésben. Borostyánkősav tartalma vízhajtó hatású, serkenti a veseműködést. A zöld levelek rostanyagban gazdagok. A C-vitamin mennyisége a salátákban kívülről befelé csökken.
Egészségünk védelmében fontos megjegyezni, hogy a fejes saláta az egyik legnagyobb rizikót jelentő hazai zöldségféle. Leveleibe ugyanis azonnal beépülnek a szermaradványok. Túlzott műtrágyázáskor a levelek nitrát tartalma emelkedhet meg,ezért igyekezzünk jól ismert, megbízható termelőtől beszerezni.