A sóskaborbolya, sóskafa vagy közönséges borbolya (Berberis vulgaris) a borbolyafélék családjába tartozó cserje.
Középhegységeink egyik jellemző növénye, mellyel főként napos, száraz lejtőkön, karsztbokorerdőkben, cserjés bozótokban és ligeterdőkben találkozhatunk. A búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának köztesgazdája, ezért több helyen tiltják telepítését.
Népies elnevezése: Leánysóska, leánysom, sóskabokor, sóskafa, sóskatövis, ürömborbolya, veres egres, makris.
1-3 m magas, cserje. Ágai vesszősek, csúcsuk felé egyszerű, tövük felé hármas tövisekkel. Tövise vékony, mintegy 1 cm hosszú. Levelei nem nagyok, nyelestül, átlag 4-5 cm hosszúak, fordított tojás alakúak, szélük fűrészes. Harang alakú sárga virágai csüngő fürtökben fejlődnek. Virága illatos. Májusban virágzik. A termése ovális élénkpiros bogyó, nyár végén és az ősz elején érik; C-vitaminban gazdag, ehető, de kissé savanykás. Innen ered a sóskafa elnevezése.
Díszkertben nagyon jól érzi magát. Ha telepítjük évente egyszer érdemes gyökérről növő hajtásait levágni. Nagyon szép bokrot nevelhetünk belőle. Virága rendkívül illatos, a méhek nagyon szeretik.
Borbolya történelem
A borbolya már 2500 évvel ez előtt is kiemelkedő szerepet játszott a gyógyításban. Antibiotikus hatása miatt a pestis megelőzésére is használták az ősi egyiptomiak.
Magyarországon az utóbbi években kezdik népszerűsíteni díszkertekben.
A sóskaborbolya Észak-Európán kívül egész Európában, Nyugat-Ázsiában, valamint Északnyugat-Afrikában őshonos, de meghonosodott Észak-Európában (köztük a Brit-szigeteken és Skandináviában), valamint Észak-Amerikában is. Száraz cserjésekben és tölgyesekben fordul elő. Új-Zélandon még nem honosodott meg, de gyakran ültetik sövényként a farmokon.
Gyógyászati felhasználása
Levelei és kérgének kivonata májpanaszok, elégtelen epetermelés, étvágytalanság, epeelégtelenség okozta székrekedés, valamint szívpanaszok kezelésére használható, veszélyessége miatt csakis orvosi ellenőrzés mellett. Egyes források szerint antireumatikus hatással is bír.
Veszélytelen és egészséges viszont az érett termések fogyasztása, elsősorban étvágytalanság, gyomorproblémák, terhesség alatt fellépő hányinger kezelésére.
Termése szerves savakat, C-vitamint, cukrot, valamint különféle ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaz.
Igazoltan gyulladáscsökkentő hatása van, de ettől sokkal többre képes. Serkenti az immunrendszert és ezzel számos gombás megbetegedést, rákos folyamat kialakulását megakadályozza.
Kísérletek igazolják, hogy elpusztítja a sebfertőző baktériumokat (staphylococcus, streptococcus), a hasmenést (szalmonella, shigella), a vérhast, a kolerát, a giardiasist, a húgyúti, valamint a hüvelyi fertőzést okozó mikroorganizmusokat.
Használják szembetegségek gyógyítására. Mivel magas vérnyomást csökkentő vegyületeket is tartalmaz, ezért értágító hatása is van.
Fogyasztása fokozza a szervezet ellenálló képességét megfázás esetén, és hatásos fejfájás ellen is.
A termés cukrot, almasavat, pektint, valamint C-vitamint tartalmaz. A terméseket édes gyümölcsökhöz, mustba, lekvárba, zselébe (elősegíti a megszilárdulást) és szörpökbe felhasználhatjuk. Citrompótlónak is megfelelő. Ha a termését megcsípi egy kicsit a dér, már nem olyan savanyúak, mint előtte.
A leszedett bogyóit árnyékban megszáríthatjuk, és télire elrakhatjuk. Használat előtt cukros vízbe áztassuk, és tálaláskor különböző ételekre, - leginkább a rizsre szórhatjuk. Kellemes ízt és színt ad. A bogyó levének sűrítménye étvágygerjesztő hatású, citrom helyett is használható hal, szárnyas és húsételekhez, párolt zöldségekhez és salátákhoz.
Vízzel és sok cukorral hígítva üdítőital készíthető belőle.
limonádé, üdítő, almasav, pektin, c-vitamin, megfázás, fejfájás, magas vérnyomás, gyulladáscsökkentő, antibiotikum, gombás betegség, rák, hasmenés, hüvelyi fertőzés, húgyúti fertőzés, kolera, vérhas, étvágytalanság 
